Shakespeare-i idők?

Pontosabban a tragédiák ideje, amit a színház rendszerint megérez ? és előre jelez. Sok Shakespeare-t láttunk a múlt rendszerben. A román rendezők kitettek magukért. Gondoljunk csak Tocilescunak az öt órát tartó Hamletjére, amelyet egyetlen szünettel játszottak ? de nem menekült el senki. Mert az előadás lekötötte a nézőt ? saját életét és sorsát látta, és az ország sorsát ? amely megérett a változásra, megérett a döntő fordulatra. (tovább…)

Continue Reading

Kisszerűek, nagyszerűen

December elsején Sepsiszentgyörgyön egy darabot mutattak be, amelynek a címe: Nem kimondottan 1918. Hanem hogyan? – kérdeznénk mi. A darabot a román társulat mutatta be, az Andrei Mureșanu Színház; a mű szerzője pedig magyar, Székely Csaba. Magyar darab ősbemutatója egy román színházban? – hát ezt is megértük immár? Jó jel! Talán a két közösség közeledéséről beszélhetünk? – és éppen december elsején? Ez aztán a váratlan fordulat! Kezdünk normálisok lenni. Jaj, nehogy elszóljam magam… (tovább…)

Continue Reading

Vonuljunk haza

A hatalom birtokosainak, szemmel láthatóan nem kis meglepetést okozott, hogy miután igyekeztek ? egyelőre az ígéretek, és a költségvetési-tervezet szintjén, de markáns módon föllépve ? fizetés- és nyugdíjemeléssel megnyerni maguknak a lakosságot, mégis igen jelentős tömegek vonultak utcára tiltkozni, nem anyagi, illetve szociális jellegű követelésekért, hanem korrupció-ellenességből és a jogállam védelmének/kiépítésének igényével. (tovább…)

Continue Reading

„Nem a hivatali visszaéléstől félnek, hanem a DNA-tól”

Az alkotmánybíróság elvetette az államfő és a legfelső bírói tanács (CSM) óvását a kormány vitatott 2017/13. sürgősségi rendeletével kapcsolatosan. Egy harmadik, érdemi kifogásokat tartalmazó óvást már nem is vizsgált a taláros testület, mert miután maga a kormány hatályon kívül helyezte a jogszabályt, a normakontroll okafogyottá vált.
Ugyanakkor egyesek továbbra is attól tartanak, hogy a hivatali visszaélés büntetését nagymértékben fellazító, illetve részben eltörlő rendelet életbe léphet (tovább…)

Continue Reading

Svájc vagy Törökország?

Recep Tayyp Erdogan, Törökország elnöke jóváhagyta azt az alkotmánymódosítást, melyre második elnöki ciklusának kezdete óta sóvárog, s mely lehetővé teszi számára, hogy újabb két választási ciklus tartamára (azaz gyakorlatilag 2029-ig) betölthesse az elnöki tisztséget. Ráadásul úgy, hogy miniszterelnökétől is megszabadulhat. Az alkotmány-módosítás ugyanis Erdogan egy másik álmát is teljesíti: (tovább…)

Continue Reading

Ószeren

Minap az ószeren jártam. A kolozsvárin. Nálunk is van, Szeredában, de arra még nem jutottam ki. A kolozsvári ószeren pedig úgy éreztem magam, mint hajdanán, barátaim társaságában Feketetón. Már az odaút érdekes volt, ugyanis a Google térkép és a waze egyaránt úgy ismeri, hogy piața oser. Így, magyarosan, erdélyies hangsúllyal: ószer. Odanavigáltattuk magunkat s a szombati centenáriumi nemzeti ünnep dacára vásári forgatag fogadott. Lehetett ott mindent kapni. Avagy a divatos és elcsépelt vicc, avagy viccesnek szánt hasonlat szerint: (tovább…)

Continue Reading

Pandora szelencéje

Miközben minálunk a végső előkészületek zajlottak a „Nagy Egyesülés” 100. évfordulójának megünneplésére, Kínában egy He Dzsiankui nevezetű fiatalember a Youtubon  bejelentette, hogy két mesterségesen manipulált génstruktúrájú kislány, az angol kifejezéssel „Designerbaby” (barkácskisded) látott napvilágot: Lulu és Nana.

A bejelentést, melyre a Hongkongban esedékes genetikai Kongresszus előestéjén került sor, világméretű felháborodás fogadta. (tovább…)

Continue Reading

Író a kalap alatt

Rejtőzködő írónak nevezik, pedig csak nem szeret túl gyakran író-olvasó találkozókon részt venni. Éli a maga életét, mely nem a városi nyüzsgésről szól, sokkal inkább a természetről, az íróasztalról, egy jó kalapról, jó túrabakancsról, igazi élményekről, ami lehet alkalomadtán ricsajozó költöző madarak, vagy egy nesztelenül osonó hiúz megfigyelése. Vagy egy olyan túra, amelyet alig él túl az ember. (tovább…)

Continue Reading