Műsorok

A nyári szabadegyetem és különösen a magyar miniszterelnök évi rendszerességgel itt elhangzott nagyívű beszédei a Kárpát-medence valóságos politikai, sőt geopolitikai központjává avatták Tusványost – amolyan mitikus jövőkutató hellyé, székely Delphoi-já az ózondús fenyvesekkel, csörgedező, olykor sodrón áradó patakokkal és éhes barnamedvékkel szegélyezett Tündérkertben.

A Bálványosi Nyári Szabadegyetem, mint emlékezetes, David Campanale brit BBC-újságíró ötlete alapján született meg: (tovább…)

Egy szürke erdélyi kisvárosban, 1954 júliusában, egy tízéves kisfiú remegő izgalommal hallgatta a berni labdarúgó világbajnoki döntő rádióközvetítését. Az első „vébém” volt a már akkor világhírű, vagyis a minden ismerős által rajongott Szepesi György közvetítésében. Túl az évszázad meccsén, az angol válogatott első vereségén a stadionok királynőjének tartott Wembley-ben. Azt is ő közvetítette, bizonyára sokan látták-hallották tegnap késő este a tévében, és emlékszünk a 6:3 című filmre is. (tovább…)

Miután sokáig izgultunk a magyarországi és romániai jogállamiságért, és mindkettő megnyugtatóan rendeződött, egy hónapon át szerencsére az oroszországi futball-világbajnokság biztosította az izgalmat, a meglepetéseket.

Szakmai szempontból is sok újat hozott ez a vébé, a hozzáértők egyetértenek abban, hogy a legjobb csapat győzött, a nemzeti válogatottak szövetségi kapitányainak és a klubcsapatok edzőinek sok taktikai tanulsággal szolgált, (tovább…)

Eredményről van szó, de nem futballmeccs végkimeneteléről. Jó lenne, ha a kolozsvári CFR Malmöben 3—1-re győzne! – akkor továbbjutna. De, ne áltassuk magunkat… Itt most egy politikai meccs eredményét regisztráljuk. Napi eredmény ugyan, de jó. Klaus Iohannis román államfő az Alkotmánybíróságon megtámadta a Parlament által elfogadott Közigazgatási Törvénykönyvet, mondván: „Romániában hivatalos nyelv a román.” És 100 oldalas dolgozatot írt erről – elnöki óvásként. (tovább…)

Azt hiszem, ha Ernesto Laclau élne, az orbáni rendszerben – NER, és/vagy illiberalizmus, az mindegy is – populizmus-modelljének tökéletes példáját fedezhetné föl: populizmus a la carte, mondhatná (lásd. Ernesto Laclau, A populista ész, Noran Libro, 2011). És ez Tusnádon derül ki rendre, amikor egyfajta programatikus beszédet mond Orbán, rituálisat, afféle papos filippikát (issue statement), értékes irányt mutat, és előrevetíti, amit jövő évben tenni szándékozik, vagy nem, és ehhez asszisztál a nagyérdemű, már ha odafigyel és nem bulizással van (tovább…)

A lélegzetvételnyi szünetek mind rövidebbek. Alig emésztettük meg a több száz áldozattal járó japán katasztrófát, nyakunkba szakadt a görög tűzvész. Mikor a víz, mikor a tűz. És egyik esetben sincs menekülés. Fennkölt gyászbeszédek, kétségbeesés, s egyre gyakoribb fásultság.

Ausztrál meteorológusok számolták ki, hogy mindez lassan valamiféle fátum.

Ha így mennek tovább a dolgok, a fennvaló sem lesz képes megkímélni minket a csapásoktól. Mi, európaiak, ha minden így megy tovább, (tovább…)

Ma egy kis szünet, kedves hallgatóim, a foci világbajnokságban, hogy már holnaptól ott folytassuk, ahol abbahagytuk vagy még stílszerűbben fogalmazva, a második félidővel, ahol immár naponta kimondatik az itélet és a tíz európai, a négy délamerikai, az egy észak-amerikai és az egy ázsiai csapat közül valaki biztosan elhull és csak a legjobbak menetelnek majd a végső cél felé. Ami az elmúlt két hétben történt, arról világszerte rengeteg kommentár elhangzott és elhangzik, minden bizonnyal itthon is mindenkinek meg van a maga kedvenc sztorija a (tovább…)

Egy szürke erdélyi kisvárosban, 1954 júliusában, egy tízéves kisfiú remegő izgalommal hallgatta a berni labdarúgó világbajnoki döntő rádióközvetítését. Az első „vébém” volt a már akkor világhírű, vagyis a minden ismerős által rajongott Szepesi György közvetítésében. Túl az évszázad meccsén, az angol válogatott első vereségén a stadionok királynőjének tartott Wembley-ben. Azt is ő közvetítette, bizonyára sokan látták-hallották tegnap késő este a tévében, és emlékszünk a 6:3 című filmre is. (tovább…)

Nemcsak a könyveknek, hanem a könyvvásároknak is meg van a maguk sorsa. Akár azt is mondhatnám, a maguk erdélyi sorsa, például az egymásra szervezés. A tegnap ugyanis kettő is nyilt, mindkettő vasárnapig tart, és mindkettő jórészt ugyanazokra az erdélyi könyvkiadókra alapoz. Az ünnepi könyvhét Kolozsváron vette kezdetét, a Csíkszeredai Könyvvásárnak pedig egy sportcsarnok, az Erőss Zsolt  aréna nyújt otthont. Hogy miért nem lehetett elkerülni a párhuzamosságot, (tovább…)