Óvatos remény

A rendszerváltás tájékán nem csak hittem Európában (hinni ma is hiszek), de valamiféle megváltásban is reménykedtem. Mély meggyőződéssel vallottam, hogy mi, románok és magyarok – előbb-utóbb – egymásra találunk, hiszen sem számunkra, sem számukra nincs más értelmes lehetőség. Legalább hosszú távon. Igaz, ködevő akkor sem voltam.

(tovább…) Continue Reading

Várakozás 1989-2019

„Az időnek soha sincs vége, mindig minden most kezdődik” – írta, mondta Szász János 1999 decemberében. Akkor meg nagy volt az öröm és a remény mindannyiunkban. Az öröm azért, mert nem hittük volna, hogy az a szellemi nyomor, kiszolgáltatottság, amelyben éltünk, egyszer véget ér.

(tovább…) Continue Reading

1989-1999

Nem kenyerem idegen tollakkal páváskodni. Nem néztem tíz évvel ezelőtt farkasszemet a páncélkocsikkal, nem voltam abban az emberláncban, amelyre tüzet nyitottak. De 22-én a rádióban voltam. A magyar szerkesztőségben nagy volt a sürgés-forgás, Mag Péter tűnt fel, megölelt és rögtön leültetett jegyzetet írni.

(tovább…) Continue Reading

Karácsonyi Mozaik

A javában zajló karácsonyi készülődésben, talán sokunknak alig jut ideje megállni egy pillanatra és végig gondolni, hogy miről is szól az év legszebb ünnepe, mióta állítunk karácsonyfát, és miért pont fenyőt, melyek voltak régen a leggyakoribb ajándékok vagy mikor és hogyan távolodott el a karácsony eredeti vallásos tartalmától? Adásunkban ezekre a kérdésekre próbálunk meg válaszolni, és természetesen, nem maradhat el az Aranyszalagtárunkból Önöknek előkeresett ajándék sem.

(tovább…) Continue Reading

Ítélkezünk, ítélkezünk…

A múlt héten jöttem haza Ausztriából. Kirándulásom egyik szomorú tapasztalata, hogy Bécsben a gyönyörű szép templomok vasárnap eléggé üresek. Mintha igazolódott volna a hír, miszerint Nyugaton az emberek elvilágiasodnak. A világiasodás – önmagában véve – még nem olyan nagy baj, hanem a vele párhuzamos felelőtlenné válás az, ami aggasztó.

Continue Reading