Műsorok

„ A semmiből egy új, más világot teremtettem „ – írta le 1823-ban Bolyai János édesapjának címzett egyik levelében az azóta szállóigévé vált szavakat, amelyekkel az új, abszolút geometriáját meghirdette.  Amikor néhány nappal ezelőtt Gyimesfelsőlokon jártam, az Árpádházi Szent Erzsébet katolikus líceumban, ezt a mondatot idéztem Berszán Lajos plébános úrnak, a „papbácsinak”, ahogyan errefele mindenki nevezi.

Az Egyesült Államokban tizennyolc éve, 2001. szeptember 11-én történt terrortámadások egy csapásra alapjaiban változtatták meg a világot, a vallási fanatizmusról, valamint a biztonság és a szabadság viszonyáról alkotott felfogásunkat. Ehhez hozzájárult az a sokk is, hogy az ikertornyok összeomlását a tévében egyenes adásban nézhették végig százmilliók. A nemzetközi pénzügyi világ központja és az amerikai politikai hatalom szimbólumai kerültek az al-Kaida fanatikus öngyilkos merénylőinek célkeresztjébe, s csapást azóta sem heverte ki sem a nagyhatalom, sem a világ.

Hogy megértsük egymást, erre jó Bánffy Miklós immár román nyelven is megismerhető trilógiája, az Erdélyi történet. A három kötetes regényfolyam közel 1500, egészen pontosan: 1446 oldal terjedelmű, és megismerhető belőle az erdélyi világ. Egy sajátos világ, ahol a magyarok és a románok mégiscsak megférnek egymás mellett, sőt, az egyszerű falusi emberek például még segítik is egymást. A különös csupán az, hogy erre egy magyar arisztokrata kellett, hogy felhívja a figyelmet – egy Bánffy, aki előítéletektől mentes, és akit sohasem ragadott magával a nemzeti kicsinyesség, soha nem dőlt be az üres politikai szónoklatoknak.