Műsorok

A múlt héten jöttem haza Ausztriából. Kirándulásom egyik szomorú tapasztalata, hogy Bécsben a gyönyörű szép templomok vasárnap eléggé üresek. Mintha igazolódott volna a hír, miszerint Nyugaton az emberek elvilágiasodnak. A világiasodás – önmagában véve – még nem olyan nagy baj, hanem a vele párhuzamos felelőtlenné válás az, ami aggasztó.

Ki lőtt ránk? Kire lőttünk? Íme, két kérdés, amire harminc év távlatából sem kaptam választ. Úgy adta a sors, hogy 1989. december végének eseményeit sorkatonaként értem meg. Mint sok más sorkatonát, minket is kivezényeltek védeni… nem tudom mit. Bizonyára a repülőteret Nagyszebenben, ugyanis annak a szélén, egy kis barakkban kellett meghúznunk magunkat – mikor éppen nem voltunk a lövészárokban, nem teljesítettünk őrszolgálatot.

A nemzetközi sajtó tele van az angol választásokra vonatkozó hírekkel. Arról azonban egy szó sincs, hogy a Londonban a torik nyilvánvaló demokratikus győzelme ellen erőszakos tüntetések zajlanak. Vannak angol állampolgárok, akik a megkérdőjelezhetetlen választói döntést – implicite magát a demokráciát – nem hajlandók elfogadni. Maga a tény is megdöbbentő, mert újra azt jelzi, hogy a mai szép új világban bizonyos politikai erők és pártalakulatok egyszerűen magát a demokratikus világrendet utasítják el. Nyíltan és agresszíven. A demokrácia nevében…