Műsorok

Tusnádfürdőn láttuk, hogy a lakóházak – általában az épületek – nagy részét villanypásztorral vették körül. Nem másért, de ott is valamiképpen szeretnék távol tartani a medvéket, amelyek egyre sűrűbben merészkednek lakott területre az élelemszerzés reményében. Az ötlet tehát adott volt – ha ház és medve, akkor villanypásztor.

Elnézést, hogy ismét riogatnom kell. Egyébként semmi nem áll távolabb tőlem. De hát valóban riadt vagyok. A nyugati lapok sorozatban hozzák nyilvánosságra az idei nyárra vonatkozó meteorológiai előrejelzéseiket. És ők sem riogatni akarnak.

A Free Camp Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor tizenöt esztendővel ezelőtt, 2005-ben indult Csíkszeredában, abból a megfontolásból, hogy egyrészt a Székelyföldről is be lehessen pillantani, hová, merre tart a huszonegyedik században a világ képzőművészete, másrészt pedig kimondottan érdemesnek és érdekesnek tűnt felfedezni azt is, miként látnak minket más országok művészei, mit vesznek észre mindabból a természetes és épített, társadalmi, közösségi és emberi környezetből, ami számunkra már otthonos, megszokott.

A múlt hétvége óta a felszabadulás rég nem érzett eufóriájában fürödnek egyes polgártársaink. A megosztottság vírusa, bár derekasan terjed, még nem szakította teljesen ketté a társadalmat szabadságpártiakra és biztonságpártiakra; a kormányok nem azt mondják, hogy mindent szabad, de már azt sem, hogy semmit sem szabad.

Még végére sem érhettünk a korona-vírus kiváltotta válságnak, az ausztráliai tudósok a környezeti válság súlyosbodásával „riogatnak”. Az már eddig is meghökkentette a szakértőket, hogy az ipari tevékenység, a közlekedés, a fogyasztás csaknem féléves visszaesése szinte semmiféle érzékelhető változást nem hozott. Nyugat-Európában is, de főként Kínában és Indiában, ahol a legnagyobb a légszennyezettség, a légkör kitisztult ugyan, de a – felmelegedést voltaképpen okozó – üvegházgázok koncentrációja nem csökkent.