Műsorok

Végre-valahára az országos választási bizottság nyilvánosságra hozta a szeptember 27-i önkormányzati választások végleges eredményét. Eszerint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megyei és bukaresti listáira összesen közel 381 és fél ezren voksoltak, ez az országosan leadott csaknem 7,8 millió érvényes voks 4,86 százaléka. Az Erdélyi Magyar Néppárt, a Magyar Polgári Párt és általuk létrehozott Erdélyi Magyar Szövetség megyei jelöltlistáira együttesen közel 32 ezren szavaztak, ez országos szinten a voksok 0,41 százalékát jelenti.

Mi történik? Újabb kommunista forradalmak fenyegetnek? Nem volt elég a Nagy Október, majd a szocialista tábor sztálinista terrorja? Elképzelhető, hogy épeszű embereknek nosztalgiájuk lehet egy kis kommunizmus után?

Azok a kedves hallgatók, akik a vírusjárvány alakulásán, elemzésén túl figyelik az európai politika hullámverését, nagyon sokszor találkoztak az elmúlt napokban a „jogállam” kifejezéssel, különösképpen azért, mert az Európai Bizottság nemrég tette közzé az unió 27 tagállamával foglalkozó hasonló témájú jelentését.

Nemrég az Alkotmánybíróság 5 – 4 arányban – tehát igen szoros szavazataránnyal – elutasította az államfő óvását azon törvény ellen, amely kimondja, hogy a választások időpontjának meghatározása esetén a törvényhozás megkerülhetetlen, vagyis a honatyák – ha akarják – akkor ők maguk döntik el, hogy mikor legyenek a parlamenti választások, természetesen az alkotmány megszabta keretek között.

A románok lélektana című könyvben olvastam ezt. Constantin Rădulescu—Motru írta 1937-ben honfitársairól. Lelkiismeret-furdalás nélkül írhatta ezt, mert ő – számtalan tanulmány és könyv szerzője – alkotás közben jól megismerhette ezt a jelenséget.