Műsorok

Apám három éves volt 1928-ban, amikor megkezdte adását a román közszolgálati rádió. Nagyapám Diószegen az elsők között vásárolt egy vevőkészüléket, így apám szinte a rádió mellett nőtt fel.

Madarat lehetett volna fogatni velem, amikor Majtényi Ági felkért, legyek a rádió tudósítója. Bogdán Tibivel az együttműködés nemcsak munka volt, hanem tanulás is, sokat tanultam tőle, azt is, hogy mi az igazi szerkesztői munka.

Minap nyolcvanas éveikhez közeledő vagy már azokat taposó újságírókkal beszélgettem. Aktívak, örökmozgók, szellemileg frissek, érdeklődők és naponta bejárnak a szerkesztőségbe aprópénzért lapot készíteni.

A dollár lassúdad hanyatlása a Rubel és a Jüan gyors térnyerését is jelenti. Szögezi le már cikke címében a Welt gazdasági szakértője Eduard Steiner. Amerika az orosz-ukrán háborúban való szinte már közvetlen részvételével nyilván nem erre számított.

Már régóta próbálom megfejteni, melyik belső szervemből fakad magyarságom. Természetesen a szívemből – vágom is rá rögtön, hiszen érzelmi kötődésem a döntő. Természetesen az agyamból is – tenném hozzá, hiszen gyerekkori emlékeim, hosszúra nyúlt életem tapasztalatai is szervesen kötnek a magyar hazához, akárcsak annak a belátása, hogy „a nagyvilágon e kivűl” nincsen számomra hely. S persze a gyomorból is eredeztethető a nemzeti identitástudat, legalábbis, ha azt mondjuk, hogy csak a magyar haza adhat ételt, munkát, kenyeret.

Kedves hallgatóim! Mai jegyzetem témájához legalább öt irányból kellenne elindulni. Az első a magyar képzőművészet történelmének immár különálló fejezete, a nagybányai művésztelep, amely 1896-es indulásától, háborús megszakításokkal, egészen 1936-ig ontotta magából azokat az alkotásokat, amelyek ma hihetetlen értékeket képviselnek itthon, Magyarországon és szerte a világon.