Műsorok

Múlt csütörtökön, a romániai színészekről készített fényképeit állította ki. Évtizedek óta dolgozik ezen a projekten, Coca Bloos-tól Mariana Mihuțig és Victor Rebengiuctól Marcel Iureșig sokakról készített portrét, és a fényképek nagyon jók. Simion Buia jó fényképész, érzéke van ahhoz, amit lát.

Változnak az idők… Ezzel a szófordulattal kezdte bevezető beszédét a Sapientia Egyetem nagy előadótermében Konrád Judit, a Csíkszeredai Megyei Sűrgösségi Kórház menedzsere a nyolcadik Kórháznapokon, Erdély egyik legnagyobb egészségügyi rendezvényén.

Misut a nyolcvanas évek második felében ismertem meg. Hogy mi volt a vezetékneve, azt sohasem tudtam, de nem is volt szükség rá, ő egyszemélyes és egyszavas intézmény volt a legkegyetlenebb romániai hiánygazdaság idején. Rokonszenves, bőbeszédű, könnyen barátkozó ember volt, aki hamar felismerte a kapcsolati tőke értékét, s kellőképp talpraesett ahhoz, hogy azt a maga javára kamatoztassa is.

Sokan panaszkodnak: Európát újra elrabolták. Európa elrablása nem új keletű. Korábban, már a II. világháború után mutatkoztak az Európa elleni merénylet jelei.

Mindig eszembe jut néhai kolozsvári kedves ismerősöm, pályatársam, ha késve kezdődik egy-egy rendezvény. S az utóbbi időben elég gyakran volt alkalmam Csíkszeredában tétlenül várni hol egy színházi előadás, hol egy könyvbemutató, hol egy koncert kezdésére, vasárnap például húsz percnél többet vártunk a zsúfolt nézőtéren arra, hogy kezdődjék az előadás.

… bonyolult korban nőttem fel. A Neoton puszta léte is lázadást jelentett 1985-ben egy romániai magyar számára. Emlékszem a Marathon című lemez borítójára, azokra a combokra – olyasmit nem láttál egy romániai lemezen: az erotika mindig gyanús egy diktatúra számára. És ki énekelt pálmafákról magyarul?!

Holnap kezdődik Csíkszeredában a Régizene Fesztivál. Amint a megelőző sajtótájékoztatón ránéztem az ott jegyzetelő médiamunkásokra, nem volt nehéz megállapítanom, hogy bizony valamennyien jóval fiatalabbak, mint a rendezvény maga.