Műsorok

Két jelentős sajtóeseményen voltam a hét végén. Legalábbis számomra jelentős eseményen, ugyanis nem biztos, hogy mindenki hozzá közelállónak érzi a Háromszék napilap tízezredik lapszámának megjelenését vagy a székelyföldi magyar sajtó megszületésének százhetvenötödik évfordulóját.

„Franciául írok, ezen a nyelven jól tudok olvasni, de rosszul írok. Ez az én latinom. Különben katalánul, az anyanyelvemen kellene írnom, és akkor a könyvem hosszú siránkozás lenne”. Ezt a szép mondatot Danyi Zoltán idézi a Literán megjelent interjújában; Miquel Barcelótól származik.

Soha nem voltam jó sakkozó. Ki tudja, talán szellemi lustaságom miatt nem fejlesztettem ki képességemet a kacskaringós stratégiák kidolgozására, a bonyolult cselszövések kitervelésére.

Van nekem az íróasztalomon egy noteszem, amelyre amolyan Karinthys áthallással azt írtam fel, hogy így írunk, így beszélünk mi, méghozzá több fejezetre bontva és ebből szeretnék néhány mondatot idézni. Nem lényeges az, hogy mikor és ki mondta-írta, de mindenképpen leírt, elhangzott a nyilvánosságnak szánt magyar szavakról van szó.