Szerbiába repült a Katasztrófavédelmi Felügyelőség Black Hawk helikoptere, hogy segítsen az erdőtüzek oltásában - közölte a felügyelőség.
Emlékeztetnek, a szerb hatóságok az Európai Unió Polgári Védelmi Mechanizmusa révén kértek segítséget a Deliblato Sands Természetvédelmi területen eddig 3500 hektáron pusztító erdőtűz megfékezésére. A hatóság szerint ez az első nemzetközi küldtetése a Black Hawk helikopternek a rescEU rendszeren keresztül, amelynek székhelye Romániában van. Ezzel párhuzamosan egy 69 személyből és 15 járműből álló szárazföldi modul is indul Szerbiába.
Újabb intézkedéseket fogadott el a Katasztrófavédelmi Országos Bizottság a cernavodai atomerőmű hűtéséhez szükséges vízmennyiség biztosítására.
Az erőmű körül tovább kotorják a medret, a vízügyi hatóság pedig gátat épít a Régi Duna ágon, hogy az atomerőmű felé irányítsák a víz egy részét. Ugyanakkor az energiaügyi minisztérium és a Hidroelectrica vállalat szombattól másodpercenként 50 köbméter vizet enged ki az Olton lévő gyűjtőtavakból a Duna vízhozamának növelése érdekében és ezzel több villamosenergiát termelnek a térségben. A Katasztrófavédelmi Főosztály az atomerőmű közelébe visz nagykapacitású szivattyúkat, hogy szükség esetén ezzel biztosítsák a cernavodai atomerőmű működéséhez szükséges vízmennyiséget.
Nyilvánosságra hozta az Alkotmánybíróság döntésének indoklását, amellyel az alkotmánynak megfelelőnek nyilvánította a Feddhetetlenségi törvény azon cikkelyét, amelynek értelmében Dominic Fritz temesvári polgármester elveszti tisztségét.
Indoklásában a taláros testület rávilágít, nem visszaható büntetésről van szó, hanem olyan mandátumok lezárásáról, amelyek integritása súlyosan sérült. A dokumentumot a jövő héten vitatja újra a parlament. A Feddhetetlenségi törvény elfogadásától függ 770 millió euró uniós pénz lehívása az országos helyreállítási terv keretében és ehhez a hónap végéig el kell fogadják a képviselők.
Nyugodtak lehetünk, nem rám, hanem mandátumomra vonatkozik a büntetés - jelentette ki ironikusan Dominic Fritz temesvári polgármester, az USR elnöke. Alexandru Dimitriu jogász, USR-s képviselő szerint az indoklásban az Alkotmánybíróság többször ellentmond saját magának, az indoklást pedig úgy állították össze, hogy előre megállapított eredményhez vezessen.
Elutasítja a Sanitas szakszervezet a közalkalmazotti bértörvény tervezetének nyilvánosságra került legújabb változatát, és arra kéri a parlamenti pártokat, hogy ne szavazzák meg a jogszabályjavaslatot - közölte az érdekképviselet.
Iulian Pope elnök szerint a javaslat nem oldja meg a jelenlegi problémákat, figyelmen kívül hagyja az egészségügyi és szociális ágazatban dolgozók munkájának társadalmi értékét, és a valós reform helyett a költségvetési kiadások korlátozására összpontosít.
Tiltakozó akciókba kezdenek a nyugdíjpénztárak szakszervezetei, és akár munkabeszüntetésre is készek, ha az új bértörvény tervezete a jelenlegi formájában marad - figyelmeztetett a Munka Társadalmi Szolidaritása Országos Szövetség. Az érdekképviselet a nyugdíjpénztáraknál dolgozók jövedelmét érintő rendelkezések módosítását követeli. Hangsúlyozzák, hogy a július 16-án közzétett tervezethez képest az új változat 4100 lejről 4000 lejre csökkenti a bérezés alapjául szolgáló referenciaértéket.
Szerbiába repült a Katasztrófavédelmi Felügyelőség Black Hawk helikoptere, hogy segítsen az erdőtüzek oltásában - közölte a felügyelőség.
Emlékeztetnek, a szerb hatóságok az Európai Unió Polgári Védelmi Mechanizmusa révén kértek segítséget a Deliblato Sands Természetvédelmi területen eddig 3500 hektáron pusztító erdőtűz megfékezésére. A hatóság szerint ez az első nemzetközi küldtetése a Black Hawk helikopternek a rescEU rendszeren keresztül, amelynek székhelye Romániában van. Ezzel párhuzamosan egy 69 személyből és 15 járműből álló szárazföldi modul is indul Szerbiába.
A kormány felelősségvállalással akarja elfogadtatni a parlamenttel a jövő évi költségvetést. A 2020-as tervekkel kapcsolatosan Ludovic Orban miniszterelnök többek között az infrastrukturális beruházásokról is beszélt rádiónknak.
A parlament és a kormány közötti jogi konfliktus miatt óvja meg az Alkotmánybíróságnál a Képviselőház elnöke azt, hogy a kormány felelősségvállalással akarja elfogadtatni a jövő évi költségvetési törvénytervezetet – jelentették ki politikai források az Agerpres hírügynökségnek.
Hat személyt vettek őrizetbe a Spiru Haret Egyetemen elcsalt záróvizsgákkal és magiszteri vizsgákkal kapcsolatos ügyben – közölte a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség.
Stabilitás és jogállamiság nélkül nincs fejlődés, az Amerikai Egyesült Államok pedig gazdaságilag erős Romániát akar legjobb partnerének – jelentette ki Adrian Zuckerman új bukaresti amerikai nagykövet.
A skót miniszterelnök csütörtökön hivatalosan is felszólította a brit kormányt annak lehetővé tételére, hogy a skót parlament dönthessen az újabb függetlenségi népszavazás kiírásáról.
Moszkvának nem áll szándékában kiélezni az energetikai helyzetet, és kész fenntartani az orosz gáz ukrajnai tranzitját – jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök a csütörtökön Moszkvában tartott éves sajtótájékoztatóján.
Az Egyesült Államok számára nagyon szomorúnak, de az alkotmányosság szempontjából nagyszerűnek nevezte Nancy Pelosi demokrata párti házelnök azt, hogy a képviselőház megszavazta a Donald Trump elnök elleni alkotmányos felelősségre vonási eljárás megindítását.
Az 1989-es év úgy telt el, hogy végig azt éreztem: valami történni fog, pontosabban, hogy valaminek történnie kell. Akkor Nagyszalontán éltem, naponta néztem a magyar televíziót és hallgattam a Kossuth Rádiót.
Hogyha valamit nagyon-nagyon szeretnék újra átélni életemben, akkor, kétségtelen, 1989 decemberének az a néhány lelkes-lobogó napja lenne. Amikor nem nagyon érdekelt minket, hogy éppen minek vagyunk a részesei: forradalomnak, államcsínynek, összeesküvésnek vagy nemzetközi megegyezésnek.
Néhány idei évfordulóval kapcsolatosan válogattunk interjúkat, beszélgetéseket többek között aranyszalagtárunkból is. Az adásban megszólal többek között Páskándi Géza, Sütő András,…
Ahogy harminc évvel ezelőtt ültem karácsonykor a fehér papírlap előtt,
boldogan, hogy ismét írhatok A Hétbe, ahonnan 1989 elején kirúgtak, ugyanakkor
tanácstalanul, hogy mit is reméljek az éppen zajló véres rendszerváltástól.
A kormány felelősségvállalással akarja elfogadtatni a parlamenttel a jövő évi költségvetést. A 2020-as tervekkel kapcsolatosan Ludovic Orban miniszterelnök többek között az infrastrukturális beruházásokról is beszélt rádiónknak.
Elmondta, utaltak ki pénzt a Craiova-Piteşti gyorsforgalmi útra, európai finanszírozást kérnek az Ungheni-Iaşi-Marosvásárhely autópálya kivitelezhetőségi tanulmányának elkészítéséhez. Ludovic Orban hozzátette, már aláírták a szerződést a sztráda Marosvásárhely-Gyergyóditró közötti szakaszának kivitelezhetőségi tanulmányára. Az Észak-Erdélyi Autópályával kapcsolatosan is finanszírozást ígért 2020-ra a Szászsebes-Torda és a Déva-Lugos közötti szakaszok megépítése érdekében.
A parlament és a kormány közötti jogi konfliktus miatt óvja meg az Alkotmánybíróságnál a Képviselőház elnöke azt, hogy a kormány felelősségvállalással akarja elfogadtatni a jövő évi költségvetési törvénytervezetet – jelentették ki politikai források az Agerpres hírügynökségnek.
Hozzátették, ez nem akadályozná a 2020-as költségvetési törvény hatályba lépését, hanem a jövőre nézve tiltaná meg a kormányoknak a költségvetés felelősségvállalással történő elfogadását. A Szociáldemokrata Párt vezetősége hétfőn tárgyal egy esetleges alkotmánybírósági óvásról, illetve egy bizalmatlansági indítvány benyújtásának lehetőségéről.
Hat személyt vettek őrizetbe a Spiru Haret Egyetemen elcsalt záróvizsgákkal és magiszteri vizsgákkal kapcsolatos ügyben – közölte a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség.
A DIICOT összesen 76 házkutatást végzett az ügyben. A nyomozáshoz közel álló források szerint az egyetem egyik rektorhelyettesénél, bizonyos karok titkárainál, továbbá tanároknál és diákoknál is vizsgálódtak az ügyészek.
Stabilitás és jogállamiság nélkül nincs fejlődés, az Amerikai Egyesült Államok pedig gazdaságilag erős Romániát akar legjobb partnerének – jelentette ki Adrian Zuckerman új bukaresti amerikai nagykövet.
Az Agerpresnek adott interjúban Zuckerman beszél a kétoldalú együttműködés kilátásairól és Romániával kapcsolatos saját tapasztalatáról. Adrian Zuckerman Bukarestben született, az Egyesült Államokban épített karriert és az interjúban beszélt arról is, miként látja Románia fejlődését a kommunizmustól a jogállamiság és a demokrácia felé.
A skót miniszterelnök csütörtökön hivatalosan is felszólította a brit kormányt annak lehetővé tételére, hogy a skót parlament dönthessen az újabb függetlenségi népszavazás kiírásáról.
Nicola Sturgeon edinburghi hivatalában felolvasott nyilatkozatában közölte: a múlt heti brit parlamenti választások eredménye nyomán immár vitathatatlanná vált a skót kormány felhatalmazása arra, hogy a skót népnek felajánlhassa a döntést saját jövőjéről. A skót miniszterelnök csütörtökön megerősítette, hogy már 2020 második felében szeretné megtartani a népszavazást Skócia függetlenségéről, és alig burkolt utalást tett arra, hogy ha a brit kormány ezt nem engedélyezi, Skócia jogi útra tereli az ügyet.
Moszkvának nem áll szándékában kiélezni az energetikai helyzetet, és kész fenntartani az orosz gáz ukrajnai tranzitját - jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök a csütörtökön Moszkvában tartott éves sajtótájékoztatóján.
Mint mondta, Oroszország nem azért igyekszik átmeneti szerződést kötni a tranzitról, hogy később beszüntesse. Hozzátette, hogy az Európába vezető ukrajnai útvonal hosszabb és drágább, mint a balti-tengeri. Kifejezte készségét arra, hogy az anyagi vitákban olyan egyezség szülessen, amely az ukrán felet is kielégíti.
Az Egyesült Államok számára nagyon szomorúnak, de az alkotmányosság szempontjából nagyszerűnek nevezte Nancy Pelosi demokrata párti házelnök azt, hogy a képviselőház megszavazta a Donald Trump elnök elleni alkotmányos felelősségre vonási eljárás megindítását.
Donald Trump amerikai elnök meggyőződése szerint a szenátus helyreállítja a törvényes rendet, és tisztázza őt az ellene felhozott vádak alól - hangsúlyozta a washingtoni Fehér Ház szerda esti közleményében, amelyet röviddel az után adott ki, hogy a képviselőház döntött az elnök elmozdítását célzó alkotmányos felelősségre vonási eljárás lefolytatásáról. Ugyanakkor Donald Trump egy választási nagygyűlésen felszólította támogatóit, hogy a jövő évi választásokon "szavazással küldjék a pokolba" Nancy Pelosi házelnököt.
Az 1989-es év úgy telt el, hogy végig azt éreztem: valami történni fog, pontosabban, hogy valaminek történnie kell. Akkor Nagyszalontán éltem, naponta néztem a magyar televíziót és hallgattam a Kossuth Rádiót.
A lengyelországi, csehszlovákiai, magyarországi híradások, a keletnémet úgynevezett turisták átengedése a magyar határon, Tőkés László nyilvános megszólalásai azt sugallták, hogy a kommunista rendszernek egész Európában vége lesz.
Tudtuk, vagy inkább
reméltük a rezsim végét, ám amikor az bekövetkezett, mégis váratlanul ért
bennünket. Nemcsak minket, egyszerű állampolgárokat, hanem az akkori , a
hatalmat ad-hoc módon megragadó politikai elitet is. Az, hogy a diktatúra
bukását követően Románia egyfajta tompított, fékezett és visszafogott rendszerváltás
irányába indult el, kerülve a radikális változásokat, azt hiszem, hogy épp
ennek a tanácstalanságnak a következménye. A hatalom kivárt, megpróbálta
begyűjteni és feldolgozni a belföldi és külföldi jelzéseket, s mindig a
legkisebb ellenállás irányába mozdult el. A rendszerváltóknak nem volt igazi
stratégiájuk, s ez meglátszott az ország politikai irányvonalán, a gazdasági
hanyatláson, ami a szabadság kivívását követte.
Itt mindjárt fel kell
tennünk egy kérdést: volt-e valójában mozgástere és ha igen, akkor mekkora az
Iliescu – Petre Roman fémjelezte vezetésnek? Megítélésem szerint mindössze
annyi, hogy akarattal vagy tudás-hiányból, de lassította a rendszerváltás
folyamatát. Valójában azonban a nyugati orientációnak, a piacgazdaságnak, a
politikai pluralizmusnak nem volt alternatívája. A Szovjetúnió széthullott, a
Balkánon zűrzavaros helyzet alakult ki, Románia biztonságát csakis és gazdasági
felemelkedését csakis a NATO-tól és az Európai Uniótól remélhette. Ugyanakkor
azt is meg kell említenünk, hogy ugyanez a vezetés el tudta kerülni annak
veszélyét, hogy szélsőséges politikai erők vegyék át a hatalmat. Hiszen – ahogy
mondani szokták – igény az lett volna rá.
Az ezredforduló után
megváltozott az ország alapvető politikai paradigmái. Immár nem az úgynevezett
demokraták harcoltak az úgynevezett kommunistákkal, hanem az úgynevezett korrupcióellenesek,
az úgynevezett nemzeti elkötelezettekkel. Ez szorosan összefüggött azzal, hogy
egyre több külföldi befektető érkezett az országba. Felgyorsult az integráció
folyamata és érezhetően megnőtt a külföldi politikai és gazdasági érdekeltség
Romániában, amelyet egyesek örömmel, mások gyanakvással fogadtak.
Olyan kérdések tevődtek
fel, hogy a globalizációt, avagy a nemzetállami modellt kell-e követni.
Tulajdonképpen ma is itt tartunk. S akkor eljutunk a legfontosabb kérdéshez.
Szabadok vagyunk-e? Lehetünk-e szabadok egy mindinkább globalizálódó világban,
avagy van-e értelme annak a szabadságnek, amelyik szembefordul a nemzetközi
együttműködéssel, bezárkózik és nacionalista szólamokat hangoztat?
A forradalom 30 éves évfordulója jó alkalom arra, hogy gondolkodjunk ezekről a kérdésekről.
Hogyha valamit nagyon-nagyon szeretnék újra átélni életemben, akkor, kétségtelen, 1989 decemberének az a néhány lelkes-lobogó napja lenne. Amikor nem nagyon érdekelt minket, hogy éppen minek vagyunk a részesei: forradalomnak, államcsínynek, összeesküvésnek vagy nemzetközi megegyezésnek.
Amikor nemcsak a román televízióban köszöntötték magyarul a Karácsonyt, hanem valamennyien úgy éreztük: ebben az önmagára zárt és önmagába roskadt, éhezésbe kergetett, sötétségbe burkolt, kihűlő lakásokba fagyasztott országban valóban megtörtént a csoda, és váratlanul, hihetetlenül, leszállt közénk az Angyal, hogy elhozza a feltámadás igéretét. Soha nem feledem, ahogyan napokon át álltunk kint a tereken és egész egyszerűen nem hittük, hogy vége, hogy kifele tartunk ebből a minket talán a legjobban sújtó kelet-európai tisztítótűzből, amikor hihetetlennek tűnt, hogy néhány óra és néhány nap alatt összeomolhat minden, amit nemzedékek fejébe sulykoltak, mint egyetlent és örökkévalót. Jöjjön, aminek jönnie kell, de ami volt, annál rosszabb már nem lehet – alighanem ez a gondolat mocorgott öntudatlanul is mindannyiunkban, és a hirtelen ránk szakadó szabadság igézetét és ígéretét nem zavarta semmi. Hogy mi lesz két-három-tíz vagy éppen harminc év múlva, az még csak át sem szaladt a fejünkön.
Ott és akkor csak annyit tudtunk, hogy honnan jöttünk, de azt nem, hogy hová tartunk. Csak annyit éreztünk, hogy végre-valahára szétrobbant a diktatúra, hogy valamiképpen benne vagyunk a történelemben, de azt már nem, hogy árnyai még sokáig kisértenek, széttöredezett darabjai még visszahullhatnak a fejünkre.
Csak álltunk ott a tereken, románok, magyarok, az örömnek, a lelkesedésnek ugyanazon sugarai alatt és akkor fogalmunk sem volt, hogy néhány hónap múlva felsorakozhatunk már másként is, rémülten, riadtan, sanda és gyanakvó pillantásokat vetve egymásra.
Csak álltunk ott a tereken és nem gondoltunk arra, hogy nemsokára gyárak százai vonulnak rozsdatemetőkbe és munkahelyek százezrei foszlanak szerteszét, hogy mindaz, amiről azt mondták, hogy a miénk, az övéké lesz, a korrupció előrelátó bajnokaié, a vadkapitalizmus akkor még ismeretlen szerencselovagjaié.
Csak álltunk ott a tereken és abban bíztunk, hogy nem csupán Románia addig szögesdróttal és géppuskákkal őrzött határai válnak átjárhatóvá, hanem a szólás- és véleményszabadság számunkra is elhozza majd a könyvek és újságok Gutenberg galaxisait, a rádiók és televíziók csillagrendszereit.
Csak álltunk ott és még fel sem merült bennünk, hogy a nyitottság magával hozza az értékteremtéssel együtt járó értékvesztést, hogy a demokrácia olyan eszmék szabadságát is jelenti, amelyekről eszünk ágába sem jutott, hogy még valaha visszatérhetnek.
Csak álltunk ott és nagyon kevesen sejtették, hogy a forradalmak lelkes napjainál jóval keményebbek lesznek a rendszerváltásokat követő évtizedek, hogy nem léteznek olyan nagy ugrások, amelyek a hatalmas elmaradottságokat máról-holnapra számolják fel.
És most eltelt három évtized.
Az egypártrendszer megszűnt, a piacgazdaság végleg eltüntette a központi, tervutasításos rendszert, autóink és házaink megváltoztak, már nem az üresen kongó üzletek, hanem a fogyasztói társadalom ellen emeljük fel a szavunk és ha még gyakran tartalékként is, de már ott játszunk Európa és a NATO csapatában. Sok ez vagy kevés? Úgy gondolom, a 89 előtt születetteknek sok, az utániaknak pedig kevés.
Mi, gyermekkorunkban, fapados vasúti kocsikban utaztunk Csíkszeredától Brassóig, ők pedig fapados repülőkön jutnak el Párizsba, Londonba vagy éppen Barcelonába. Igaz, manapság inkább vendégmunkásokként, mint vendégként. De meggyőződésem, hogy újabb harminc-negyven vagy ötven év teltén eljön majd az az idő, amikor az ő gyermekeik itthon is éppen úgy tudnak élni, mint máshol. És akkor miért ne maradnának itthon? 1989 nélkül ez az ígéret egészen biztosan nem létezne.
Néhány idei évfordulóval kapcsolatosan válogattunk interjúkat, beszélgetéseket többek között aranyszalagtárunkból is. Az adásban megszólal többek között Páskándi Géza, Sütő András, Balogh Péter, Huszár Sándor és Boros Zoltán.
Ahogy harminc évvel ezelőtt ültem karácsonykor a fehér papírlap előtt,
boldogan, hogy ismét írhatok A Hétbe, ahonnan 1989 elején kirúgtak, ugyanakkor
tanácstalanul, hogy mit is reméljek az éppen zajló véres rendszerváltástól.
1989 decemberének közepén kezemben volt a befogadási engedély
Magyarországról és a „nagy formulár” az áttelepedéshez a bukaresti nyolcas milíciakörzettől.
Abban az évben hajnalban kelő nyomdai korrektor voltam. December közepe után
elragadott a Tőkés László körüli temesvári események hírforgataga. A puskaropogás
hangja, sokszoros átvételben mintha egy osztrák rádióadótól, meggyőzött róla,
hogy a dominóeffektus elérte Romániát, a történelem kereke nagyot fordult. Természetesen
a Gorbacsov-féle peresztrojka (gazdasági és társadalmi átalakítás) és
glasznoszty (politikai nyitás, áttetszőség) eszménye lebegett a szemünk előtt, és
azt is tudtuk, hogy ezek megvalósítója, a romániai Gorbacsov: Ion Iliescu lesz.
(Akivel különben az előző évben háromszor is találkoztam interjút készítendő.)
Az események ismertek, Bukarestben engem is sodort a forradalom
szele. Legelőször is vissza lapomhoz, az 1970-ben alapított A Héthez.
A lap 1989. december 21-i száma még „a kongresszusi dokumentumok
forradalmi szellemében” fogant, tele volt Ceausescuval, első oldalon iráni látogatása.
Ki sejtette volna, hogy négy napja van még az életéből? December 28-án, jóformán
magunkhoz sem tértünk, már a napfényes új rendszer köszöntött olvasóinkra A Hét
oldalairól. Az ezredik lapszám volt az, pont az ezredik az 1970-es alapítás után
– micsoda egybeesés, micsoda ünnep!
És micsoda újraindulás! Mindjárt az ezredik számmal szabad sajtókorszakot
kezdeni! Ráadásul – az új főszerkesztő, Gálfalvi Zsolt felkérésére és Andrei
Plesu művelődésügyi miniszter kinevezésével (akinek miniszteri rangú államtitkára
szeretett egykori Hetes kollégám, Horváth Andor volt) – főszerkesztő-helyettesként!
Kik is írtak ebbe az első/ezredik számba: Adonyi Nagy Mária, Szekernyés János,
Kányádi Sándor, Eugen Ionescu (Ionesco, Párizsból), Lázár Edit, Domokos Géza (már
„a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Intéző Bizottsága nevében” – mintha minden egyszerre pattant volna ki a
semmiből!), Méliusz József, Gálfalvi Zsolt, Szász János – és ha megengedik,
utolsóként a listán: jómagam.
Tudom, kissé sok a felkiáltójel sorsom fordulásai körül, de végül
is ez a mozzanat, az újrakezdés lehetősége határozta meg döntésemet, hogy a
kitelepedés helyett a munkás maradást, a magyar főváros helyett a románt választottam.
Ezen a mozzanaton túl azonban marasztott a történelmi fordulat
keltette lelkesedés és bizakodás, mondhatni össztársadalmi remény is, a szabadság
mámora. Hiszen az ezredik lapszám első oldalán az állt a „Nemzetmentési Front”
első közleményében (a név Nemzeti Megmentési Frontként rögzült): „a győzelem, amelynek az egész ország örül, a valamennyi nemzetiséghez
tartozó néptömegek és elsősorban nagyszerű ifjúságunk önfeláldozásának gyümölcse”.
Ebből valahogy jó volt azt kiolvasni, hogy ezután, a diktatúra és
a személyi kultusz bukásával, mindenki élete jobb lesz, de megszűnik a
jogfosztottságunk is, vége a homogén nemzetállami őrületnek, a titkosszolgálatok
terrorjának…
Hogy mi lett abból a buliból? Kétségtelenül sok minden jobb ma,
mint volt akkor, kinek-kinek más az összehasonlítási alapja, szempontja, más a
fontos. Én azt emelem ki, hogy három hónap sem telt el a „felszabadulás” után, és
a marosvásárhelyi események egyből romba döntötték minden reményünket, és azóta
is – a sok jóval és rosszal együtt – a politika és a politikai osztály lezüllése
megállíthatatlan, a megosztottság (Romániában is) egyre élesebb, a hatalom-összpontosítási
törekvések mind nyilvánvalóbbak, a sajtó önnön mocskában agonizál, jogfosztottságunk
néhány kezdeti siker után, a Ion Iliescut követő államelnökök jóvoltából,
visszaállt korábbi állapotába, és a titkosszolgálatok, az ügyészállam túlkapásai
romba döntik az emberi jogokat, a jogállamiságot – a demokráciát.
Nem reménykedem. Félek, hogy egyre inkább az a nagy helyzet, mint
a klímaváltozással: már késő. Féltem a gyermekeim sorsát, félek az elbutulástól
és hogy nem lesz erőm méltóságteljesen megoldani. Félek attól, hogy jövőre nem
tudjuk méltóan megünnepelni A Hét
megalapításának ötvenedik évfordulóját.
… Ülök a képernyő előtt, és harminc év változásainak súlya alatt
azon töprengek: érdemes-e még bármit rögzíteni, van-e még értelme az írásnak?
Megfordult a kerék
A diktátor az utolsó időben – az általa és családja által gyakorolt kíméletlen barbarizmust társadalmi és politikai vívmányként hirdetve – gyakran hangoztatta, hogy a történelem kerekét nem lehet visszafordítani. Nem vette észre, amiként nem volt képes megérteni talán a szorzótáblát sem, hogy az ő műve, a kérlelhetetlen személyi kultusz, az egész nép és ezen belül a nemzetiségek elnyomása, fizikai, lelki és szellemi megnyomorítása: ez jelentette voltaképpen a történelem szabadság és demokrácia felé mozduló kerekének visszafordítását.
Sosem felejtem a képet: vonulnak barakkjaikba az új épületmonstrumot, az úgynevezett Köztársasági Palotát építő elcsigázott katonák. Portól fehér, csontra fogyott arcok, formát vesztett kezek, a port és a lelket felkavaró fáradt csoszogás. Rabszolgák, rabszolgasors, sokoldalúan fejlett rabszolgakor. Szocializmusnak álcázva.
Élén a paranoiás fáraóval s a világ leganalfabétább alkimistájával.
A Palota nem épült fel. Parkinson angol tengernagy egyik törvénye kimondja: minden intézmény kimúlásának biztos jele, ha falánk hatalmi paroxizmusában új, nagy, fényes székhelyet akar építeni magának; s egyik ilyen intézmény sem éri meg annak végleges elkészültét, sosem költözik belé. Parkinson törvénye győzött.
Amikor a forradalomban a hadsereg a nép, a tüntető fiatalok mellé állt, az egész ország területéről érkezett rabszolgák felszabadultak – igazi katonákká váltak. Többen haltak meg golyótól, mint annak előtte munkabalesetben, bár a robot hosszú ideje alatt a munkabalesetek is sok áldozatot szedtek. A több milliárd dollárt felemésztett épületben nehéz lesz eltüntetni az utasításos nagyzási hóbort jeleit. De talán sikerülni fog. Az új rendeltetésű épület előtt pedig emlékmű áll majd, hirdetve mindazok hősiességét, akik életüket áldozták a szabadságért.
A szabadságért, az egyetlen olyan dologért a demokráciában, amely egyidejűleg cél és eszköz. És amit csak higgadt légkörben, teljes jogegyenlőségben, a szellem és a kéz okos munkájával lehet megőrizni.
Mindenesetre: az a bizonyos kerék – velünk itt, Európa peremén – óriásit fordult. És nem állt meg még… Isten óvjon bennünket! (A Hét, 1989. december 28., 52. szám)
A kormány felelősségvállalással akarja elfogadtatni a parlamenttel a jövő évi költségvetést. A 2020-as tervekkel kapcsolatosan Ludovic Orban miniszterelnök többek között az infrastrukturális beruházásokról is beszélt rádiónknak.
Elmondta, utaltak ki pénzt a Craiova-Piteşti gyorsforgalmi útra, európai finanszírozást kérnek az Ungheni-Iaşi-Marosvásárhely autópálya kivitelezhetőségi tanulmányának elkészítéséhez. Ludovic Orban hozzátette, már aláírták a szerződést a sztráda Marosvásárhely-Gyergyóditró közötti szakaszának kivitelezhetőségi tanulmányára. Az Észak-Erdélyi Autópályával kapcsolatosan is finanszírozást ígért 2020-ra a Szászsebes-Torda és a Déva-Lugos közötti szakaszok megépítése érdekében.