Székely Ervin

Amikor ez a jegyzet adásba kerül, akkor önök már tudni fogják, amit én most még nem, nevezetesen, hogy meglátta-e a medve az árnyékát.

Ukrajna és Moldova Köztársaság gyorsasági rekordot állítottak fel a tagjelölti státus elnyerésével (a két ország február végén iktatta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz), azonban jelen esetben sokkal inkább politikai gesztusról van szó, mint a feltételek gyors teljesítéséről.

Nem tudom, hogy feltűnt-e kedves hallgatóimnak, hogy Klaus Iohannis kijevi látogatásának meglehetősen vegyes sajtóvisszhangja volt. A nyugati lapok többsége csak mellékesen jegyezte meg a román államfő jelenlétét abban a hírben, amelyben beszámoltak Mario Draghi olasz miniszterelnök, Emmanuel Macron francia köztársasági elnök és Olaf Scholz német kancellár találkozójáról Volodimir Zelenszki ukrán elnökkel. A magyarországi média pedig egyenesen elhallgatta a tényt, hogy Iohannis Kijevben parolázott Európa legfontosabb vezetőivel.

Mint a hazai román nyelvű sajtó többé-kevésbé rendszeres olvasója, úgy vélem, hogy Romániában mindeddig nem alakult ki átfogó, igényes társadalmi párbeszéd a nemzeti érdekről.

Alig érte el a hazai sajtó ingerküszöbét az a hír, hogy a fővárosi ötödik kerületi bíróság a közelmúltban visszautasította a Szociáldemokrata Párt (PSD) volt elnökének, Liviu Dragneának a feltételes szabadlábra helyezését, annak ellenére, hogy az általa ledolgozott napokért járó kedvezmények figyelembevételével már letöltötte büntetésének kétharmadát, a hatályos büntetőeljárási rendelkezések értelmében lehetőség lett volna a büntetés hátralevő részének feltételes elengedésére, és a rahovai börtön vezetősége is támogatta a politikus ez irányú kérését.

„Valaki – és tudjuk ki – úgy gondolta, hogy jó, ha odaadja nekik (mármint a G4media nevű hírportálnak a titkosszolgálatok működését szabályozó törvény tervezetét sz. m.). Ez nagy hiba volt, az emberek aggódnak” – mondta Klaus Iohannis egy buzăui iskolában június 7-én.