Székedi Ferenc

Kedves hallgatóim, az újságíró sokévi munkája nyomán rengeteg szakma képviselőivel találkozik. Többek között történészekkel és áltörténészekkel. Az áltörténészek arról ismerhetők fel, hogy innen-onnan, újságokból, folyóiratokból, szépirodalmi művekből, legendákból és természetesen manapság a világhálóról felcsipegetnek ezt meg amazt, és ezekkel a töredékkel akarják igazolni mindazokat az elméleteket, amelyeket a leggyakrabban önmaguk állítanak fel. (tovább…)

Nagyon jól tudják a kedves hallgatók, hogy 1989 óta ezen napon, azaz január 22-én ünnepeljük a Magyar Kultúra napját, méghozzá annak emlékére, hogy a korabeli, megsárgult papírlap tanúsága szerint Kölcsey Ferenc, 1823-ban, ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát. (tovább…)

Az új esztendő első hónapjának a közepén, január tizenötödikén, arra kérem a kedves hallgatót, hogy tegye szívére a kezét és vallja be töredelmesen, hogy mondjuk a szilveszter után eltelt közel két hét alatt egyéni célokra használta vagy sem munkahelyi számítógépét, netán valamilyen más kütyüt, amelyek minden kompjúter körül úgy rajzanak, mint a méhek?  (tovább…)

Kedves hallgatóim, idei első jegyzetemet hadd kezdjem egy keresztkérdéssel. Tudják önök, hány fiatal tanul ma magyarul Románia általános és középiskoláiban? Voltaképpen most legalább egy percig kellenne beszélnem, hogy legyen idő a találgatásokra, de nem teszem, hanem elárulom a végeredményt: mintegy százhatvanezer. (tovább…)

A hét közepén találkozót szervezett a Hargita Megyei Tanács a költségvetésében működő művelődési intézmények vezetőségével és alkalmazottaival. És hadd soroljam fel az intézményeket: Megyei Kulturális Központ, Művészeti Népiskola, Megyei Könyvtár, a Székelyföld folyóiratot és sok székelyföldi szerző munkáját megjelentető Hargita kiadó, a megyei napilap mögött álló Hargita Népe kiadó, mindezek Csíkszeredában. (tovább…)

Alighanem honatyáink a napokban elfogadott pásztortörvénnyel bevonulnak a jogalkotás nemzetközi szakirodalmába. Síkvidéken egy, dombvidéken kettő, hegyvidéken pedig három kutyája lehet a nyáját terelgető pásztornak, mivel ha több eb csaholja körül a juhokat, akkor azok már veszélyeztethetik az apró- és nagyobb vadakat. (tovább…)

A kiadvány, amit a jegyzet megírása előtt többször átlapoztam, méreteinél fogva könyvnek nem mondható, ezért ha imakönyvnek nem is, de nyugodtan nevezhetjük imafüzetnek. A hallgató egy A5-ös formátumon képzeljen el negyven oldalt, ez a méret egy kettőbe hajtott ív papírnak felel meg, de a papír minősége sokkal jobb és tartóssági mutatója is sokkal nagyobb a megszokottnál. És nem véletlenül, ugyanis egyrészt szüksége van rá a fekete-fehér valamint színes fényképeknek, másrészt pedig a hétköznapinál jóval nagyobb betűknek, amelyek arra szolgálnak, hogy az idősek akár szemüveg nélkül is olvashassák. (tovább…)

Nem olyan régen Brassóba utaztam vonattal és azon morfondíroztam magamban, hogy a személyvonat éppen olyan sebességgel ? vagy éppen lassúsággal ? döcög, mint ezelőtt több mint száz évvel, hiszen valamikor, egy régi-régi újságban kezemben jártak a korabeli menetrendek és a Csíkszereda-Brassó közötti távot majdhogynem annyi idő alatt tette meg a gőzös, mint ma a villanymozdony. (tovább…)

Immár túl vagyunk a magyar szórvány napján, de nem hallottam, nem olvastam – meglehet, csupán a figyelmemet kerülte el – , hogy méltatták volna valahol azt az igen figyelemreméltó tudomány- és technikatörténeti sorozatot, amelyet becsületreméltó következetességgel az Erdélyi Múzeum Egyesület jelentet meg és amely már eljutott a nyolcadik füzetig. (tovább…)

A mai napon többen, többször és több helyen is elmondták, leírták, hogy immár törvénnyel is alátámasztva, Romániában november 13-án ünnepeljük a Magyar Nyelv Napját. Akár úgy is mondhatnám: péntek13 ezúttal roppant szerencsés csillagzat alatt köszöntött ránk és ennek megfelelően erdélyszerte írók, költők, szerkesztők, színészek, képzőművészek, könyvtárak, iskolák, szerkesztőségek fogtak össze, hogy a magyar nyelv szépségéről, gazdagságáról beszéljenek, illetve szokatlanabb formában, az írott és a vizuális nyelv közötti átmenetek példázatával, netán éppen flashmobokkal ? vagy ahogyan magyarul próbáljuk megnevezni, de nem akar meghonosodni ? villlámcsődületekkel próbálják bevonni a világhálóhoz szokott ifjú közönséget a rendezvényekbe.

(tovább…)

Kedves hallgatóim, amennyire lehetséges, kerülni szoktam az idegen szavakat, de mai jegyzetemet kénytelen vagyok egy olyan angol kifejezéssel kezdeni, amelynek egy az egyben nincsen magyar megfelelője. Establishment ? így hangzik ez a szó, de hiába érezzük ki belőle román áthallás vagy latin eredet nyomán a stabilitást, a megállapodottságot, valamiféle nyugalmat, mégsem ezeket jelenti. (tovább…)

Az igazság az, hogy én mostanig csak gyermekkorom meséskönyveiben láttam aranycipőt. A napokban azonban egy hasonló lábbeli olyan közel került hozzám, hogy nem győztem csodálni, pedig már tisztes korral rendelkezett, hiszen egy fél évszázad is elrepült fölötte. Igen, mert ezt az arany futballcipőt a magyar focilegenda , Albert Flórián kapta az 1962-es chilei világbajnokság után, mivel a csoportjában a legtöbb gólt szerezte és az egykori csatár személyes tárgyainak és sport trófeáinak erdélyi körútján, Kolozsvár és Sepsiszentgyörgy után, most Csíkszeredába is eljutott. (tovább…)