Illúziók és bizonyosságok

A tények utáni ?valóság? félreértése lenne, azt föltételezni, hogy abban az őrületben, ami a médiákban és azon belül is, az interaktív vagy, ha úgy tetszik, voluntarista úgynevezett közösségi médiában kibontakozik, nincs semmiféle rendszer. Amúgy is ideje lenne átgondolni magát a tények-, illetve az igazság utáni politikai mezőny fogalmát, történelmi perspektívába helyezni, vagy objektiválni azt. (tovább…)

Continue Reading

Ellentüntetők kérték

Mint várható volt a kormányhatározatok és kormányellenes tüntetések alábbhagytak, az országosan hatszázezer embert kimozdító akciót nem lehetett sem fenntartani, sem méretét tovább növelni. Az utolsó napokban ráadásul a PSD igyekezett ? tényleges szervezés és logisztika felhasználásával ? olyan ellentüntetéseket szervezni, amelyek méreteikben elérték a bukaresti Victoria-téren, vagy más nagyvárosokban éppen feloszlóban levő kivonulások méretét. (tovább…)

Continue Reading

Kockacukor és rabiga

A kortárs társadalomtudományok (különösen a politikai szociológia, illetve antropológia) tartoznak azzal, hogy világossá tegyék, illetve elmagyarázzák, hogy miért váltunk ennyire vulnerábilisakká, a minket érő információözön manipulatív tartalmaival szemben. Hogy mikor, hol, és miért veszítettük el azokat a kritikai ? értékekből, ízlésből, érdeklődésből és intuícióból, stb., szőtt ? szűrőinket, melyek segítségével elboldogultunk a világban? (tovább…)

Continue Reading

Vonuljunk haza

A hatalom birtokosainak, szemmel láthatóan nem kis meglepetést okozott, hogy miután igyekeztek ? egyelőre az ígéretek, és a költségvetési-tervezet szintjén, de markáns módon föllépve ? fizetés- és nyugdíjemeléssel megnyerni maguknak a lakosságot, mégis igen jelentős tömegek vonultak utcára tiltkozni, nem anyagi, illetve szociális jellegű követelésekért, hanem korrupció-ellenességből és a jogállam védelmének/kiépítésének igényével. (tovább…)

Continue Reading

Mettől meddig?

A tüntetők hangja ? mely számomra leginkább a sok jól sikerült kreatívon, a humoros és mégis lényeget kifejező jelszón, sokszor kézzel készült üzenőtáblán, és skandáláson jön át ? egyszerre több mindent kifejez. Először a demokráciát, mint társadalomszervezési filozófiát, szellemiséget, a szólás, gondolat és gyülekezési szabadságot, a beleszólás jogát, a hatalom civil kontrollját, gyakorlásának végső korlátját mutatja meg. (tovább…)

Continue Reading

Legyünk korszerűtlenek

Amióta a valóság nem tartalom, tényekre épülő konzisztencia, vagy ontológiai adottság, hanem a legtudatlanabb néző, vagy hallgató, esetleg olvasó (akit csak eufemizmusként említek) felfogóképességéhez igazítottkommunikáció kérdése, megváltozott a világ. Amióta a ?térkép előbbre való a területnél? (Baudrillard ? a szimulákrumelsőbbsége), az óhatatlanul torz tükörképek a tükrözött dolgoknál, úgy tűnik, a következetesség a politikusok és közéleti szereplők ellensége, és nem hitelük mércéje. (tovább…)

Continue Reading

Tájkép csatával

A médiapolitizálás korában a mass media a politizálás legfontosabb, sőt szinte kizárólagos eszköze, ahol állandósított kampánykommunikáció folyik. Jó esetben ez utóbbi képes legitimálni a ?győztes pártokat?, sőt magát a demokratikus rendszert, ellenkező esetben viszont a sikeres kampányt és győztes pártokat is kegyetlenül delegitimálhatja, elhiteltelenítheti. (tovább…)

Continue Reading

SOS sajtószabadság!

Soha nem látott kísértet járja be e hetekben a rommagyar sajtót, a saját ? kisebbségi ? cenzúra két lábon járó kísértete, aki nyilván nem a saját, hanem alig titkolt megbízói nevében tiltja meg a másként vélekedés nyilvános megjelenését, sőt a legdrasztikusabb eszközhöz nyúl, hetilapot szüntet meg hatalmi megrendelésre. A főcenzor különössége, hogy ezúttal nem a ?román? hatalom ideológiai elvárásainak alapján cenzúráz, hanem a magyar kormányzat és itteni helytartói szája íze szerint szabja át, illetve hallgattatja el a véleményeket, szüntet meg lapot, rúg ki újságírókat, és helyez pozícióba másokat. (tovább…)

Continue Reading