Magyari Nándor László

Lassan megszokjuk, hogy négyévente jön a Kánaán (a ?tejjel-mézzel folyó?), na nem valóságosan, mégcsak nem is a virtuális térben, hanem az ígérgetésekben, december elején éppen nyolcadszorra lesz jó, itt és most élni, punktum. És érdemes ilyenkor a politikai ígérgetések természetéről is elgondolkodni, és nem csak a kolbászból font kerítésekre, sültgalambokra várva kémlelni plakátokat, hallgatni a csapból is folyó diskurzusokat, másfelől pedig, a zsíros közbeszerzési mellékes eljövetelére, meg egyéb szem szájnak kívánatos korrupciós hozadékok reményétől eltelve eszeveszetten kampánykodni. (tovább…)

Az elvakult és elvadult felelőtlen csőcselék öntelt trumpozása, akkor sem mutathat irányt, ha szamárbőgése az égig ér. A balgaság dícsérete nem teszi az oktalanul megdícsértet erélyessé, bölcsé vagy társadalmi értelemben hasznossá, nem és nem. Trumpozást mondok, mert nincs is nagyobb tévedés, mint eszement halandzsát, a modern és racionális, egyáltalán diszkurzíve felfogható szabályoknak alárendelt beszédnek mindenben ellentmondó nyekergést, és útszéli ripacskodást, amit a megválasztott elnök képvisel, IZMUSNAK nevezni, hát nem és nem. (tovább…)

Az oktatáspolitikákhoz inkább, mint a futballhoz, mindenki ért, legalábbis évente kétszer, iskolakezdéskor és érettségikor. Mivelhogy szeptember van, hát előbújtak a mindenhez is értő nagyokosok és ami ennél is rosszabb, kiderült, akiknek értenie kellene az oktatáspolitikákhoz gőzük sincs róla, harmad-, negyedrangú politikusok, akik ki tudja milyen politikai háttéralkuk és elvtelen megegyezések nyomán kerültek magas polcra. (tovább…)

Nagy nap a mai, és nem tudhatjuk biztosan mit hoz, bár nincsenek akkora csodák, hogy Trump megnyerhetné az amerikai elnökválasztást, bizonytalanság viszont van. Hogy más lesz holnaptól az EÁ és a világ politikai térképe az bizonyos, viszont az nem előrelátható, hogy jobb vagy rosszabb lesz ez az AEÁ-nak, s nekünk, mindannyiunknak. Mert ugyan vége a borzaszó, és minden mércével mérve botrányos kampánynak, de a kozmikus méretű szemét, ami a szőnyeg alól kikerült, ott marad eltakarítatlanul, s biza még sokáig fog szennyezni toxikus gázaival. (tovább…)

A kalandorpolitika eluralkodása ma nem egyszerűen divat, hanem egyenesen korszellem (Zeitgeist). És ez a liberális demokráciák iránti őszinte elkötelezettség hanyatlását jelzi, azt, hogy nemcsak hataloméhes és gátlástalan politikai akarnokok kerülnek föl a legfontosabb politikai színpadokra, mintegy a semmiből, hanem azt is, hogy egyre kevesebb a demokrata. Világos, hogy politikai kalandorok a demokratikus választások eredményeit, (tovább…)

Figyelem egy ideje a „Salvăm Clujul (?i Oradea) de Bucure?ti!” (?Megmentjük Kolozsvárt /és Nagyváradot/ Bukaresttől!?) plakátokat és azt gondolom: mennyire, de mennyire nem klappolnak a magyar kormányt tanácsoló Finkelstein-Habony féle import jelszavak nálunkfele. A fijjuk egy kicsit túltolták a sok „megvédjük”-öt, ami odaát ugye Brüsszel, és a menekültek ellen folyik. (tovább…)

Kivételes módon emlékeztetnem kell, itt és most, a kedves hallgatót/olvasót, hogy véleményt fogalmazok meg, sem az irodalomtudomány, sem a zenetudomány szakértője nem vagyok, és mégis ilyesmiről szól mai jegyzetem. Elsősorban azért, hogy kifejezzem örömömet az fölött, és megosszam a hallgatóval/olvasóval is, hogy kulturált vita (legfennebb némitúlzott malícia jelenik meg itt-ott, de az is elviselhető) övezi a pop-folk-rock énekes Bob Dylan, irodalmi Nobel-díját. (tovább…)

Továbbra sincs semmiféle közös nevező az augusztus tizedikei tüntetések és erőszakos cselekedetek, valamint az egyre nyílvánvalóbb rendőri/csendőri túlkapásokkal kapcsolatos értelmezésekben. (Egyetlen “érvet” hallok a brutális, megtorló csendőri intézkedések indoklásaként, hogy a tüntetők meg akarták dönteni a kormányt. Ezt pedig onnan lehet tudni, Liviu Pop, pészédés exminiszter, fődemagóg szerint, hogy “aláírásokat gyűjtöttek a büntetett előljárók ellen”. Éthető? Ha valaki büntett előljárókról beszél, akkor a kormányt akarja megdönteni, és ennyi elég ahhoz, hogy a csendőrök elgázosítsák, gumibottal fejbeverjék, punktum). (tovább…)

A Népszabadság megszüntetésének (einstandolás) piaci interpretációira szót sem érdemes vesztegetni, és nincs is olyan komolyan számba vehető nyugati, sőt régióbeli sajtóorgánum, illetve állást foglaló személyiség, amelyik/aki ne a politikai/hatalmi elhallgattatást tekintené reális indítéknak. Lépés az illiberális berendezkedés, a putyinizmus útján. (tovább…)

Abban semmi új nincs, hogy időnként kommentátorok, vagy politológusok, előhozakodnak azzal, hogy többféle, sőt több Románia létezik, anélkül, hogy megpróbálnák tartalommal is feltölteni azt, hogy valójában mi is a lényege egyik vagy másik “Romániának”. És eznélkül nem érthetjük meg azt sem, hogy hol húzódnak a határvonalak, hogy mi a lényege a jelképes országok elkülönböződésének (différance – Jacques Derrida különös értelmezésében), vagy szociológiai terminusban, egymástól való elidegenedésének. (tovább…)