Garzó Ferenc

Az én nemzedékem a hatvanas években az általános iskolában az akkori tanterv szerint dalolta az énekórán, hogy „győzött a szovjetek hős serege”, „érctorkok harsogva zúgják a szélnek felszabadítók hősi nevét”.

Nemrég a HVG internetes kiadása egy rajzot mutatott be. Csalóka ez a rajz. Van, aki egy fiatal nőt lát rajta, de van, akinek a szeme előtt egy idős asszony profilja rajzolódik ki. Itt csupán egy érdekes kísérletről van szó, melyet két ausztrál pszichológusprofesszor csaknem 400 önkéntes bevonásával végzett. Arra a következtetésre jutottak, hogy életkorunk függvénye, mit látunk meg első pillantásra. A legfiatalabbak az ifjú női fejet, a legidősebbek pedig az öregasszonyt ismerik fel rögtön.

„Egy pápa soha nem nevezhet meg közvetlenül egy államfőt, nemhogy egy egész országot”. Ezt válaszolta nemrégiben Ferenc pápa a La Nación című argentin lap kérdésére, amely azt firtatta, hogy az Ukrajna elleni háborúval kapcsolatos állásfoglalásában miért nem említette Putyin nevét, vagy miért nem nevezte meg konkrétan Oroszországot.  

Ha visszagondolok a magyarországi rendszerváltás óta eltelt harminckét esztendőre, a szavazók többségi szemlélete, táborokra, csoportokra, koalíciós szövetkezésekre oszló szerkezete választásról választásra módosult.

A napokban idéztem fel emlékezetemben Móra Ferenc regénybeli kisfiúját, aki körtemuzsikát kapott ajándékba. De az csak akkor szólt, ha jó gyerek fújta. Gergő jó gyereknek bizonyult, mivel a zeneszerszám gyönyörű hangot adott ki általa. Csakhogy lázas, haldokló kishúgának sajnálta kölcsönadni ezt a körtemuzsikát, s miután a kislány meghalt, késő volt megbánnia, hogy önző volt, e szerszámból már nem jött ki egy hang sem. „Szívszakadva értettem meg, hogy már nem vagyok jó gyerek” – idézi szavait az író egyes szám első személyben.

Egyes oroszországi történészek felidéznek egy legendaszerű történetet, miszerint Sztálin, aki rossz viszonyban volt fiával, egyszer így korholta őt: „Netán Sztálinnak képzeled magad?

Az egykori mitológiai borbély nem tudta magában tartani a tikot, miszerint magas rangú kliensének, Midász királynak szamárfülei nőttek. Annyira szorította bensőjét a közlési vágy, hogy kénytelen volt egy gödörbe kiáltani: „Mídásznak számárfülei vannak!” Vesztére tette: a nádas ugyanis világgá susogta ezt az infót, a borbély pedig életével lakolt az indiszkrécióért.

A történelemben vannak időszakok, amikor a magánember nem tudja, mi történik a világban, de még saját országában sem. Ceausescu idején…