Farkas-Ráduly Melánia

Hallgassa meg!

Ma a magyar költészet napjával foglalkozom, természetesen a szokásostól eltérően fogom tálalni a témát. Először is szeretném kihangsúlyozni, hogy a megnevezést csupa kisbetűvel írjuk, ugyanúgy, mint a többi nevezetes nap, illetve ünnep, időszak és történelmi esemény nevét – olvasható a jelenleg érvényben lévő helyesírási szabályzatban. Tehát a világhálón is gyakran látott nagy kezdőbetűs írás helytelen.

Hallgassa meg!

Ma elsősorban az ifjúsági nyelvről lesz szó, amely főként szókincsében különbözik a köznyelvtől és a többi csoportnyelvtől. Mielőtt jobban belemerülnék a témába, szeretném tisztázni, hogy mit is jelent a csoportnyelv.  

Hallgassa meg!

Hallgassa meg!

A legutóbbi részben arról is szó volt, hogy manapság egyre gyakrabban használják az aki, ami, amelyik névmást az amely rovására. Jó példa erre a világhálón talált mondat: „A végrehajtás bármikor leállítható, ha a cég, aki ellen a végrehajtás elindult, megegyezésre jut azzal, aki kezdeményezte azt.” Az első aki helyett az amely illett volna ebbe a mondatba.

Hallgassa meg!

Ma a szavak és szórészek közötti írásjelekről fogok beszélni. Az indulatszókkal kezdem, amelyek után, illetve elé vesszőt kell tenni. Többek között olyan mondatokban fordulnak elő, mint a „Hej, mennyire hiányoznak a gyerekkori vakációk! Jaj, mikor érünk oda? Hé, ti ott, miért jöttetek vissza? Haj, ha visszatekerhetném az idő kerekét!

Mielőtt elárulnám, hogy mi lesz a mai téma, felolvasnék két mondatot. „Az a csapat, aki a mai napon nyer, jelentős előnyhöz jut.” „Hiszek abban, hogy kell egy olyan csapat, aki ismeri minden rezdülésemet.”

Hallgassa meg!