Farkas-Ráduly Melánia

Közeledik Arany János születésének az évfordulója… A magyar irodalom egyik legismertebb alakja 1817. március 2-án látta meg a napvilágot Nagyszalontán, kétszáz évvel később, 2017-ben Arany János-emlékévet ünnepeltünk az Országgyűlés és a Magyar Tudományos Akadémia döntésének köszönhetően.

Holnap, vagyis február 21-én lesz az anyanyelv nemzetközi napja, ezért úgy döntöttem, hogy a mai részben ez a jeles esemény lesz a főszereplő. Mit is jelent az anyanyelv a Magyar értelmező kéziszótár szerint? „Az a nyelv, amelyet az ember gyermekkorában (elsőként, főként az anyjától) tanult meg, és amelyen rendszerint legjobban és legszívesebben beszél.”

A mai részben romantikus lesz a hangulat… több okot is találtam rá. Az egyik a február 14-i Bálint-nap, amely a magyar nyelvterületen az angol név közvetlen átvétele miatt Valentin-napként is használatos, valamint a házasság hete.

A kanadai újságíró és irodalomtudós, Marshall McLuhan A Gutenberg-galaxis című, 1962-ben megjelent művében végigelemezte a könyvnyomtatás óta eltelt évszázadokat, és úgy vélte, hogy a könyvek előbb-utóbb elveszítik a jelentőségüket.

Szinte hihetetlen, de hamarosan átlépünk az év második hónapjába. Februárban több jeles nap is vár ránk, 9-én lesz a házasság világnapja, 11-én pedig a betegek világnapja, 14-én világszerte ünneplik majd a Bálint-napot, amelyet sokan Valentin-napként ismernek, míg 21-én az anyanyelv nemzetközi napja kerül nagyító alá.

„1823. – Harminchárom éves. Csekei magányában megírja Himnuszát. A halhatatlan költeménynek a szabadságharc korától kezdve számos verses fordítása jelenik meg idegen nyelveken, örményre és héberre is lefordítják szövegét” – idéztem a Pintér Jenő magyar irodalomtörténete című tudományos rendszerezésből.

A mai részt a Pál utcai fiúk című regény szerzőjével, Molnár Ferenccel kezdjük… ő száznegyvenhét évvel ezelőtt, 1878. január 12-én látta meg a napvilágot. Első körben szeretnék megosztani Önökkel egy idézetet, amely bár nem kapcsolódik a helyesíráshoz, mindenképp elgondolkodtató. Főleg most, év elején.

Köszöntöm a hallgatókat, boldog, eredményes új évet kívánok! Ha írásban osztottam volna meg Önökkel a jókívánságot, mindenképpen külön kellett volna írnom az új évet kifejezést, még akkor is, ha a szövegszerkesztő helyesírás-ellenőrző programja arra figyelmeztet, hogy jelentéstől függően a kiemelt szavakat egybe is lehet írni.

Közeledik a téli napforduló, azaz a csillagászati tél kezdete… az év legrövidebb napja, illetve leghosszabb éjszakája vár majd ránk. A legtöbb ősi vallás egyik legalapvetőbb ünnepe volt, azt hirdette, hogy a sötétség felett mindig úrrá lesz a világosság. A mai ember csak annyit érzékel az egészből, hogy az elkövetkező időszakban lerövidülnek a végeláthatatlannak tűnő téli esték, és lassú léptekkel közeledik a tavasz.

Önök sejtik, hogy mit jelent a „Lassan készül, mint Luca széke” szólásunk? Olyankor szokták mondani, ha valami a megadott határidőre sincs készen, néha még az újságírók is utalnak rá a különféle cikkekben. Egyikük például így fogalmazott: „Ez a létesítmény is úgy készül, mint Luca széke, ennek finanszírozását is többször megszakították, az átadási határidő is többször módosult.”

„Ha netán kétkednétek a Mikulás létezésében, legyen eszetekben: akit szeretnek, az van!” – írta a Nagyszakállúról Zeke László író és jogász. No, de ki is a Mikulás? „A gyermekek képzeletében élő hiedelem szerint december 6-án a jóknak ajándékot, a rosszaknak virgácsot hozó fehér szakállú, piros köntösű püspöksüveges öregember” – olvasható a Magyar értelmező kéziszótárban. A meghatározás ellenére családonként változhat a Mikulás érkezésének az időpontja, nálunk, jó pár évvel ezelőtt december 5-én este hagyta ott a lépcsőn az ajándékokat… utólag persze kiderült, hogy a szomszéd néni volt a segédje.