Imafüzet

A kiadvány, amit a jegyzet megírása előtt többször átlapoztam, méreteinél fogva könyvnek nem mondható, ezért ha imakönyvnek nem is, de nyugodtan nevezhetjük imafüzetnek. A hallgató egy A5-ös formátumon képzeljen el negyven oldalt, ez a méret egy kettőbe hajtott ív papírnak felel meg, de a papír minősége sokkal jobb és tartóssági mutatója is sokkal nagyobb a megszokottnál. És nem véletlenül, ugyanis egyrészt szüksége van rá a fekete-fehér valamint színes fényképeknek, másrészt pedig a hétköznapinál jóval nagyobb betűknek, amelyek arra szolgálnak, hogy az idősek akár szemüveg nélkül is olvashassák. De hadd áruljam el, miről van szó. Dr. Nyisztor Tinka, a moldvai csángóföld egyik jól ismert községében, Pusztinán élő néprajzkutató szerkesztett egy olyan, minden tekintetben céltudatos, magyar nyelvű, népi imádságokat és énekeket tartalmazó kiadványt falusfeleinek, amely a szülőfalujában szájhagyományokban élő, valamint privát vallásos gyakorlatokban és kéziratos füzetekben napjainkig fennmaradt szövegeket tartalmazza. És a Hargita Megyei Kulturális Központ támogatásával, Ádám Gyula csángó népéletet jól ismerő, kiváló fotóművész illusztrációival azért jelent meg kellő példányszámban, hogy a pusztinai szentmiséken imádkozni is lehessen belőlük, ezért is neveztem imafüzetnek. A kiadványt a Csíkszeredában nemrég megtartott Csángó Napokon mutatták be és itt hangzott el Pozsony Ferenc kolozsvári néprajzkutatónak, a moldvai csángóélet egyik legszakavatottabb ismerőjének az az üzenete, amelyből idézni szeretnék, hogy egy kissé tisztábban lássunk az olykor meglehetősen ellentmondásos moldvai csángó hírek közepette. ? A romániai állami, azaz a hivatalos intézmények viszonyulásában az ország euroatlanti struktúrákba való betagolódása után fokozatos változás következett be. Mivel a moldvai csángók tömegesen bekapcsolódtak a nemzetközi munkamigrációba, távoli országokban nem csak új kultúrákkal, hanem demokratikus értékekkel és gyakorlatokkal is megismerkedtek. Hatásukra pedig alapjaiban megváltozott az állami és az egyházi intézményekhez fűződő viszonyulásuk is. A moldvai falvakban az utóbbi évtizedekben gyökeresen átrendeződött a szóbeliség és az írásbeliség viszonya is, s a hivatalos és az alternatív terekben folyó oktatásnak köszönhetően napjainkban már sokan olvasnak magyarul. Amit korábban a szájhagyományok és a személyes emlékezet őrzött meg, azt napjainkban az írásbeliség biztosítja és továbbítja.? Igy fogalmazott Pozsony Ferenc és ez voltaképpen azt jelenti : a sok vesződséggel, nem egyszer éles vitákkal és ellentmondásokkal járó moldvai csángó magyar oktatás már részben meghozta a maga gyümölcseit. Persze, amint az a csíkszeredei Csángó Napokon is kiderült, még korántsem lehet azt mondani, hogy most már minden rendben, de úgy tűnik, mind a hivatalos helyeken, mind az egyházi körökben megkezdődött az olvadás. Nyisztor Tinka arra készül, hogy folytatja az imafüzetek kiadását, ugyanis néhány egységes ima kivételével, a moldvai csángó falvak katolikus szentmiséin nem ugyanazok az imák és nem ugyanazok az énekek. A sok-sok imafüzet pedig minden bizonnyal hozzájárul majd ahhoz, hogy a magyar nyelv is jobban megférjen majd a moldvai csángó falvak templomaiban.