A Voyager-1 űrszonda ma délben átlépett egy fontos történelmi, illetve lélektani határt. Az 1977 szeptemberében a Földről elindított szerkezet ugyanis kelet-európai idő szerint 12 óra 16 perckor egy fénynap távolságra került bolygónktól – olyan messze jutott, ahová még egyetlen ember által készített tárgy sem járt.

Egy fénynap az a távolság, amelyet a fény 24 óra alatt tesz meg. Ez az emberi technológia által átlépett történelmi mérföldkő körülbelül 25,9 milliárd kilométernek felel meg, amelyet a szonda több mint 50 évnyi utazás után tett meg.

Ez azt jelenti, hogy már egy napig – illetve ahogy a szonda távolodik az űrben, még annál is több ideig – fog tartani, amíg a róla elküldött jelek visszaérkeznek a Földre, és viszont.

A mostani a Voyager-1 második nagy határátlépése volt útja során. Közel másfél évtizeddel ezelőtt, 2012-ben ugyanis ez volt az az első, ember által készített szerkezet, amely kijutott a Nap befolyási zónájából, és elérte a csillagközi teret. A Voyager-1-et és testvérét, a Voyager-2-t  eredetileg csak a Naprendszer bolygóinak közelebbi megfigyelésére tervezték. Erre az égitestek egy viszonylag ritka, csak kb. 175 évente előálló együttállása adott lehetőséget, aminek köszönhetően egyetlen egyenes mentén megtehették ezt. A 70-es évek űrtechnológiájával megépített szondák alapfeladatuk teljesítése után pedig elkezdték küldetésüket a          csillagok útján.

Bár az évek során számos berendezésük meghibásodott, a NASA mérnökeinek sikerült életben tartaniuk a tartalékrendszerek aktiválásával, illetve a végleg használhatatlanná vált komponensek leválasztásával a Voyagereket. A tudósok szerint akár a 2030-as években is küldhetnek majd még alapvető információkat a Földre, bár számolni kell azzal is, hogy bármelyik pillanatban végleg elveszthetjük a kapcsolatot. Persze maguk a szondák ezt követően is még elképzelhetetlenül hosszú ideig utaznak majd az űrben, de arról, hogy ott mi fogadja majd őket, mi nem fogunk értesülni. Remélem marad arra reális esély, hogy valamilyen idegen lény vagy értelem rájuk bukkan majd és megfejtheti az emberiség üzenetét: a kis halványkék pontot. Bár annak a kis kék pontnak a megfejtésével még az emberiség is adós maradt.

A Halványkék pötty című fénykép Földünket ábrázolja a végtelen űrben. A képet a Voyager–1 űrszonda 1990-ben készítette rekordtávolságból, 6 milliárd kilométerről. Az ötlet és a névválasztás Carl Sagan nevéhez fűződik, aki ugyanezzel a címmel könyvet is írt 1994-ben. Szavai mélyen elgondolkodtatóak: „Nézzenek ismét arra a pontra. Az itt van. Az otthonunk. Azok mi vagyunk. (…) A Föld csak egy nagyon apró színpad a hatalmas kozmikus arénában. Gondoljanak a folyókat megtöltő vérre, melyet a tábornokok és császárok ontottak ki dicsőségben és diadalban, hogy ők lehessenek a pillanatnyi urai eme pont töredékének. Gondoljanak a végtelen kegyetlenségekre, amit a pont egyik oldalának lakosai okoztak a másik sarok tőlük alig különböző lakosainak, hogy milyen gyakoriak a félreértések, hogy mennyire erős a gyilkolási vágy, hogy mennyire heves a gyűlölet. Az alakoskodás, az elképzelt önnön fontosságunk, a lázálom, hogy valamiféle kiemelt helyünk van a Világegyetemben, mindez kérdőre vonható ennek a fakó fénynek tükrében. Bolygónk egy magányos pötty a mindent körülölelő kozmikus sötétségben. Az ismeretlen homályában, mindezen hatalmas térben, semmi utalás nincsen arra, hogy valahonnan segítség érkezhet, ami megmentene minket önmagunktól.”

Fényévekre vagyunk attól, hogy Carl Sagan szavait megértsük…