„Az 1849. október 6-án kivégzett 13 aradi és két pesti mártír, köztük Batthyány Lajos gróf, Magyarország első miniszterelnöke hősi viselkedésükkel megmutatták, hogyan tudnak a magyar ügyért harcolók komoly katona módjára, méltósággal meghalni.
Utolsó perceikkel is a nemzetnek és a világnak mutattak példát a magyar szabadságharcosokról, akiket sok osztrák csupán felforgató aljanépnek nézett.” Ez az idézet akár egy október 6-i megemlékezésen is elhangozhatott volna, azonban nem így történt. A Múlt-kor című történelmi folyóirat 2019. október 6-án megjelent cikkéből származik, amelynek a címe: Utolsó perceikben is félelem nélkül néztek szembe a halállal az aradi vértanúk.
Az október 6-i megemlékezés kapcsán eszembe jutottak az elmúlt években hallott ünnepélyes felszólalások szövegei, amelyek nagymértékben eltérnek a mindennapi szövegeinktől; a közéleti nyelv stílusjegyeit viselik magukon.
Mit jelent ez pontosan? A Nyelvművelő kéziszótár szerint „merőben más az a közlési helyzet, melyben a közlőnek – akár beszél, akár ír – eleve többekhez: közösséghez és közönséghez kell fordulnia, mivel az ügy, amelyről szólni kíván, nem magánügy, hanem közügy, s ezért szélesebb hallgatói vagy olvasói kört érint. Az ilyen kisebb-nagyobb (többségükben inkább elhangzó, mint írott) szövegeknek a nyelvi stílusrétege a közéleti nyelv”.
Felvetődhet a kérdés, hogy mégis mire kell figyelni, ha ilyen jellegű szöveggel szeretnénk nyilvánosság elé állni. A választ a már korábban is említett Nyelvművelő kéziszótárban találtam meg:
„A közéleti nyelv körébe tartozó szövegek a maguk nemében rövid szónoklatok, előadások, hivatalos közlemények, ezért megalkotásukkor ezeknek a szövegtani és stilisztikai szabályait kell követnünk. Például kerüljük az elkoptatott frázisokat, a fontoskodó, üres divatszavakat, a terjengős kifejezéseket! Igyekezzünk felkelteni a közönség figyelmét, megnyerni rokonszenvét, de ne szerénykedő bevezetéssel, illetve záróformulával.”
Milyen lehet a szerénykedő bevezetés? A kérdésre egy példával válaszolok: „Csak azt szeretném ez ügyben elmondani…” A szerénykedő záróformula pedig így hangozhat: „Az előttem szólóval összhangban csak annyit szerettem volna közölni…”
A mai közéleti nyelv egyébként kevésbé hivatalos, választékos és emelkedett, mint a korábbi, ugyanis közeledett a mindennapi nyelvi érintkezéshez, a régebben kialakult és bevált hatáskeltő mondatok azonban nem vesztek ki belőle. Hogy mennyire köznapi vagy ünnepélyes, az elsősorban a közlés tárgyától, céljától, valamint a közönségtől függ.
