Lapozzuk a könyveket, a betűk, a sorok önálló életet élnek, és csodáljuk, hogy ez az oldalakra varázsolt világ egy hús-vér ember lelkéből vetült a papírra. Azután látjuk magát a szerzőt a tévéképernyőkön, olvassuk és halljuk nyilatkozatait, és sokszor nem tudjuk azonosítani őt saját műveivel. Mert a médiában az alkotó saját szavaival mondja el gondolatait, és a nagyközönség saját megrögzött nézetei vagy elfogultságai alapján mond ítéletet.
Így járt Krasznahorkai László is, aki interjúiban politikai kérdésekről is beszélt, és egyes kijelentéseit a politikai táborok saját szempontjuk szerint kezdték értelmezni. A közönség egy része nem azt kérdezi, hogy „mit érnek Krasznahorkai regényei”, hanem azt, hogy milyen magyar ember ez a Krasznahorkai, és politikailag melyik oldalhoz tartozik”. S teszik ezt olyanok is – gorombán minősítve a zseniális írót –, akik talán egy sorát sem olvasták vagy nem is lennének képesek rá, tekintettel arra, hogy „nem könnyű olvasmány”. Ráadásul az ő nevéhez nem kötődik semmiféle korábbi politikai aktivitás, nem volt politikus, nem volt pártvezető, nem vett részt valamely diktatórikus rendszer működtetésében. Ő csak írt, ahogy azt írói személyisége diktálta.
Márpedig az irodalomtörténetben nagyon sok író közéleti-politikai tevékenységet is vállalt, s ez idővel rávetült az életművére, sőt néha az életmű irodalmi értékelését is háttérbe szorította.
Knut Hamsun norvég író és költő a 20. század egyik nagy regényírója volt, 1920-ban Nobel-díjat kapott. Irodalomtörténetileg óriási hatású írónak számít, ugyanakkor a második világháború alatt nyíltan támogatta a német megszállást és a nácikat. Ezra Pound amerikai költő, műfordító, aki Olaszországban telepedett le, a modern költészet egyik meghatározó alakja lett, ugyanakkor Mussolini híve lett, és a harmincas-negyvenes években antiszemita, fasiszta propagandát is közvetített rádióadásokban.
Louis-Ferdinand Céline francia írónak az Utazás az éjszaka mélyére a 20. századi francia próza egyik alapműve, nyelvi forradalma, beszélt nyelvet utánzó stílusa óriási hatású. Csakhogy 1937 és 1941 között három szélsőségesen antiszemita pamfletet írt, és a német megszállás alatt kollaboráns körökkel is kapcsolatban állt. Günter Grass német író, költő, a kortárs irodalom egyik legkiemelkedőbb német nyelvű szerzője a német múlt feldolgozásának egyik legfontosabb erkölcsi hangja volt. Aztán 2006-ban kiderült, hogy fiatalkorában rövid ideig a Waffen-SS tagja volt. Ez óriási felháborodást váltott ki, egyesek szerint erkölcsi tekintélye összeomlott, mások viszont éppen azt hangsúlyozták, hogy ez nem semmisíti meg regényeinek irodalmi értékét.
A magyar irodalomban régi keletű vita, hogy miként kell értékelni Wass Albert vagy Nyírő József irodalmi munkásságát, politikai nézeteit vagy közéleti szerepvállalását. Wass Albertet a magyar irodalomtörténet korábban is számontartotta, de a rendszerváltás után életműve olyan politikai és identitásbeli jelentéseket is kapott, amelyek messze túlmutattak az egyes regényeken. Egy elemzés kifejezetten „politikai brandként” írta le a Wass-jelenséget. Nyírő Józseffel kapcsolatosan még erősebb a politikai életrajz jelentősége, mert aktív politikai szerepet is vállalt a nyilas korszakban. Ilyen értelemben egyes történészek különbséget is tesznek e két író között.
A fenti példákból leszűrhetjük az általános tanulságot: egy író politikai nézete lehet az életmű értelmezésének fontos része, de nem feltétlenül azonos az életmű irodalmi értékével. És ennek az ellenkezője is igaz: az irodalmi nagyság nem teszi semmissé az író politikai vagy erkölcsi felelősségét.
De mihez kezd a társadalom ezzel a nagyon is összetett kérdéssel? Van, aki úgy reagál: „egy ilyen embertől egy sort sem vagyok hajlandó olvasni”. Egy másik ember esetleg azt mondja: „Elutasítom ennek az írónak a politikai nézeteit, de műveit szívesen olvasom, mert amit ír, az értékes”.
Én csak annyit jegyeznék meg: próbáljunk örömmel, önfeledten lapozni minél jobb könyveket, és ne féljünk attól sem, ha egy mű netán sötétebb tükröt állít az amúgy sokszínű valóságunkról. Egyetlen komoly olvasói szempont vezesse szemünket a sorok között, ez pedig a hitelesség.
