Olvasom az egyik népszerű hazai magyar hírportálon, hogy országszerte 1679 közúti baleset következett be az év első hat hónapjában, a közúti szerencsétlenségek következtében 492-en lelték halálukat, 1384-en súlyos sérüléseket szenvedtek. A rendőrségi adatokra hivatkozó hírügynökségi jelentést idézve hangsúlyozza, hogy a múlt év azonos időszakához képest 1,8 százalékkal kevesebb közúti baleset történt, a halálos áldozatok száma 10,1 százalékkal csökkent, a súlyos sérülteké viszont 2,7 százalékkal növekedett.
Sok vagy kevés? – kérdezhetjük, holott az emberi élet nem statisztikai adat, a közúti baleset áldozatának elhunyta tragédia családja számára, a veszteség pótolhatatlan. Bár a halálos áldozatok száma csökkent, még mindig magasan az európai átlag fölötti az arány. Frissebb adatot nem találtam, mint az Eurostat 2025. évi európai közlekedési jelentését, amely a 27 tagállam és az Európai Szabadkereskedelmi Társuláshoz (EFTA) csatlakozott 4 ország (Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc) vonatkozó statisztikai adatait dolgozza fel.
A vizsgált országokban 2025-ben 46 halálos áldozat jutott egymillió lakosra. Ezzel szemben Románia Kárpátokon-túli régióiban 80 fölötti ez a szám, a Kárpát-kanyaron belül pedig 55 és 80 közötti, Bukarestben pedig 25 és 35 közötti. A jelentés megjegyzi, hogy a legtöbb halálos áldozatot, 166-ot egymillió lakosra vetítve a bulgáriai Szeverozapaden régióban jegyezték, a legkevesebbet pedig a finnországi Åland-szigeteken és a spanyolországi Ciudad de Mellillán: e két helyen nem volt halálos közúti baleset.
Ha összevetjük a friss rendőrségi adatot az uniós statisztikával, megállapíthatjuk, hogy 19 millió lakosra egy fél évben 492 halálos áldozat jutott, ez éves kivetítésben több mint 52 halálos áldozatot jelent egymillió lakosra, azaz hasonló az uniós statisztikában szereplő korábbi átlaghoz. Nem túl tudományos ez az érvelés, de rávilágít arra, hogy még nagyon sok a tennivaló annak érdekében, hogy jelentős mértékben csökkenjen a közúti balesetek, no meg a balesetek sérültjeinek és halálos áldozatainak száma.
Noha minálunk az uniós átlagnál alacsonyabb az ezer lakosra jutó autók száma, mégis magas a közúti infrastruktúra állapotához viszonyítva: míg 2024-ben az Unió államaiban és a további négy országban átlagban 578 személygépkocsi jutott ezer lakosra, nálunk 444 volt ez a szám, de Hollandiában például 80 kilométer autósztráda jutott minden ezer négyzetkilométerre, Magyarországon ez a szám 18 kilométer volt, nálunk pedig nem érte el az ötöt. Bár azóta összességében változott a helyzet, mert több pályaszakasz készült el az utóbbi időben, de még mindig messze állunk attól, hogy összefüggő gyorsforgalmiút-hálózattal rendelkezzünk, az elkészült szakaszok még mindig a semmiből a semmibe vezetnek, és noha rövidítik az utazási-fuvarozási időket, még mindig nem kínálnak elfogadható megoldást, és nem járulnak hozzá a várt mértékben a balesetek számának csökkenéséhez.
Visszatérve az idézett portál által közzétett adatokra, a súlyos balesetek többségének okozói a gyalogosok és a kerékpárosok, valamint a gyorshajtók. Baj van a közlekedési morállal is, ugyanis az elsőbbség meg nem adása is számos tragédiához vezetett a vizsgált időszakban. Ugyanakkor elgondolkodtató kellene legyen az a tény is, hogy – ismét idézem a hírforrást – „az év első hat hónapjában országosan több mint 1 180 000 szabálysértési szankciót róttak ki a közlekedési szabályok megsértése miatt”, ugyanakkor „több mint 81 ezer vezetői engedélyt és több mint 63 700 forgalmi engedélyt vontak be”, illetve „ugyanebben az időszakban több mint 12 ezer ittas járművezetőt szűrtek ki a forgalomból”, valamint „a közúti közlekedés biztonsága elleni bűncselekmények közül több mint 5600-at alkohol hatása alatt, mintegy 1100-at pedig pszichoaktív szerek hatása alatt álló személy követett el.”
