A szülőfaluban megtartott, mai, pénteki, 15. csíkszentdomokosi Márton Áron konferenciát éppen a püspök születésének 130. évfordulóján rendezik és nyugodtan nevezhető a romániai parlament által Márton Áron jubileumi évnek nevezett esztendő legfontosabb eseményének.
A hivatalos megnyitó beszédek után, amelyeken a Vatikán is képviseltette magát, a nemzedékeken átívelő Márton Áron-kutatások jegyében először az Erdélyi Tudományos Diákköri konferenciákon Márton Áron-különdijat kapott fiatalok beszéltek a munkájukról, majd délután, éppen jegyzetem elhangzásának az időszakában, olyan kerekasztal értekezletet tartanak, amelyen a püspök életének és munkásságának már jól ismert szakértői foglalják össze eddigi kutatásaik eredményeit és a jövő feladatait, hiszen akár a gyulafehérvári érseki levéltár, akár a belügyi levéltárak és főleg az úgynevezett CNSAS még nagyon sok titkot rejtenek, még akkor is, ha vizsgálatuk nyomán már több kötet is megjelent.
Mint ahogyan ugyanez a helyzet általában a Márton Áron életművel is. Az elmúlt években napvilágot látott könyvek egész sora tartalmazza a püspök gondolatiságának legfontosabb jellemzőit, prédikációit és más beszédeit, levelezéseit, átiratait és egyéb dokumentumokat, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy minden sora, minden szava és minden gondolata egyházának és népének a szolgálatában állt.
Márton Áron egész életében nagy figyelmet szentelt a művészeteknek és a művészeknek, nem véletlen, hogy nagyobb erdélyi városokban és a legkisebb falvakban is állnak azok a szobrai, amelyeket elsősorban a kortárs erdélyi szobrászat kiváló képviselői készítettek. Márton Áront általában egymagában ábrázolják, de Csíkszereda főterén ott áll egy olyan szoborkompozíció, amely a püspök bérmáló körútjainak egyik fontos mozzanatát örökíti meg, egy székely lány és bérmakeresztanyja társágában.
Ezt a köztéri alkotást több ezernyi résztvevő jelenlétében éppen tíz esztendővel ezelőtt szentelték fel és akkor hosszan elbeszélgettem Sárpátki Zoltán szobrásszal, hogyan mennyi idő alatt jött létre a kompozíció.
Akkori jegyzeteimből most érdemes néhány mondatot felidézni. „ 2012 elején megkértek, hogy készítsek egy Márton Áron szobrot Csíkszereda főterére. Rendben – mondtam, ám ha ilyen nemes feladattal bíz meg a szülővárosom, akkor úgy képzelném el a Püspök urat, hogy ne legyen egyedül. A makettet úgy másfél hónap alatt készítettem el, de ameddig a biráló bizottságot összeállították és az elbirálta, nagyjából egy évet vett igénybe. Több javaslat érkezett a város részéről, hogy milyen méretű legyen a szobor. Miután kiderült, hova helyezik, én azt ajánlottam, hogy legalább másfélszeres életnagyságú legyen. A jelenlegi méretek 1,6-szorosak, nem tolakodóak, tökéletesen megfelelnek a Püspök úr szerénységének, emberközeliségének.”
Miután megkötötték a szerződést, Sárpátki egy hegesztő mesterrel fogott neki a szoborkompozíció vasváz szerkezetének a kialakításához Utána ezt bevonták fával, amelyre a mintázás során négy tonnányi agyagot kellett felhordani. Ehhez
2013 januárjában fogott hozzá és majdnem 2015 elejéig tartott, mert közben hamarabb öntötte ki gipszből a női figurákat, mint a Püspököt. Ugyanezen év júniusában vitte el a
a gipszmintákat Kecskemétre, Lakatos Pál szobrászművész műhelyébe. Végül több mint 80 darabból állt össze a kompozíció.
„- Most, amikor a szobor ott áll a helyén, mit érez? – kérdeztem tíz évvel ezelőtt a szobrászt. – Én úgy tartom, hogy Márton Áron a 20. század legnagyobb magyarja. Igen, ha Széchenyit tartják a 19. század legnagyobb magyarjának, akkor bátran állíthatom, hogy a számunkra ugyancsak viharos 20. században neki adatott meg ez a szerep.”
Eddig a visszaemlékezés és most csupán még egy záró mondat: holnap Csíkszentdomokoson Márton Áron zarándoknapot tartanak, filmeket vetítenek és a helyi Márton Áron múzeumban csoportos látogatásokat szerveznek.
