Gyakran hallani azt a vádat, hogy az egyházak divatjamúlt entitások, amelyek kopott mítoszokkal vezetik félre az embereket, megpróbálják a maguk bűvkörébe rántani a progresszív társadalmat és visszarántani a boldog jövőtől. Az egyház maradjon a templom falai között! –mondják. Hogy az egyház ma is fontos társadalmi kérdésekkel szembesíti a társadalmat és megpróbálja etikai kérdések felvetésével átmenteni a jövőnek az emberséget, mint az emberiség fontos összetevőjét, csak az nem látja, akit elvakít egyházellenesség.
Az utóbbi időben az egyház kiemelten foglalkozik a Mesterséges Intelligencia és az ember kapcsolatával. XIV. Leó pápa május 25-én tette közzé első, Magnifica Humanitas című enciklikáját, amelynek fő témája a mesterséges intelligencia. A csaknem 43 000 szavas körlevél arra figyelmeztet, hogy az MI-t le kell fegyverezni, nehogy az ember fölé kerekedjen, és felszólít az algoritmikus eszközök emberközpontú, etikus szabályozására. Az MI maradjon az ember szolgálója, ne pedig a hatalomgyakorlás vagy az emberi mérték feletti irányítás eszköze; figyelmeztet, hogy az automatizáció valós munkahelyeket szüntet meg, és mélyebb gazdasági-szociális válságokat okozhat.
Alig pár hónappal a pápai enciklika közzététele után a Magyar Református Egyház is behatóan foglalkozott a Mesterséges Intelligencia és az ember kapcsolatának jelenéről, jövőjéről. Balatonszárszón négy napig vitatták meg teológusok, számítástechnikusok, filozófusok, pedagógusok, mérnökök az emberiség, az emberség, a technológia és a hit kilátásait, jövőjét.
A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány szervezésében megtartott konferencia résztvevői nem azt firtatták, van-e lelke az algoritmusnak, hanem azt: mit tesz velünk, és mit mond el rólunk. Megállapították, hogy az MI egyszerre eszköz és tükör, mert megmutatja, mit gondolunk az intelligenciáról, a tudásról, az emberről és a felelősségről. Felidézték, hogy az MI nem semmiből alkotott újdonság, az ember régóta képzel maga mellé mesterséges lényeket, az ókori Talosztól a prágai gólemen és Hoffmann Olympiáján át a 2001: Űrodüsszeia HAL 9000 számítógépéig. A mai helyzet újdonsága nem maga a kérdés, hanem az, hogy a „mítoszból használati tárgy lett”. A földművelés, az írás, a könyvnyomtatás vagy a gőzgép is megszüntetett régi feladatokat, és újakat teremtett. Az MI ezért nem az első technológiai fordulat, gyorsasága és a szellemi munkára gyakorolt hatása azonban különlegessé teszi.
A valódi kérdés nem egyszerűen az, hogy az MI elveszi-e a munkánkat, hanem az, hogy felszabadít vagy helyettesít bennünket. Ha a gép átveszi az adminisztráció egy részét, több idő maradhat az emberi szempontból nélkülözhetetlen, bár információátadási értelemben „hatékonytalan” beszélgetésekre, kapcsolatokra és mentorálásra. Ehhez azonban meg kell tudnunk mondani, mi az, amit csak emberként érdemes megtennünk.
Az előadók négy különbségtételt ajánlottak a résztvevők figyelmébe: a gyorsabb nem egyenlő az emberibbel, a meggyőzőbb az igazabbal, a személyesnek látszó a személlyel, a hatékonyabb pedig a bölcsebbel. – Az ember méltósága ugyanis nem a teljesítményéből, hanem istenképűségéből fakad – hangsúlyozták. A nyelvi modellek képesek utánozni a személyes kommunikációt, de az „értelek” vagy a „sajnálom” válasz mögött nincs személy, belső élmény és felelős szándék. A technológia segítheti az emberi kapcsolatokat, de nem helyettesítheti őket; az egyház feladata sem személyre szabott spirituális szolgáltatás, hanem közösség építése.
Az oktatásban sem az a kérdés, beengedjük-e az MI-t, hiszen már jelen van, hanem az, hogy olyan hallgatókat képzünk-e, akik vele és nélküle is képesek gondolkodni. A feladatot delegálhatjuk, a felelősséget nem – foglalható össze a konferencia tanulsága. A másik konklúzió: a Mesterséges Intelligencia nem ő, hanem az.
