Idén augusztusban lesz félévezrede annak, hogy II. Lajos királyunk – aki a csatatéren lelte halálát – csatát vesztett Mohácsnál, megágyazva az ország szétszabdalásának, a százötven esztendős török uralomnak. A történelmi tények többé-kevésbé ismertek, akárcsak azok magyarázata. De vajmi keveset tudunk egyik nyelvemlékünkről, amely ugyanabban a sorsdöntő esztendőben született. A székelyudvarhelyi ferencesek – ötszáz évvel ezelőtt működött rendi testvérük munkája iránti hálájuk jeléül – a jubileumi év minden hónapjában előadással emlékeznek meg a Székelyudvarhelyi Kódex néven ismert kiadványról, az első előadást január utolsó vasárnapján tartották a székely anyavárosban, a barátok templomában.
Huszonöt évvel ezelőtt láthattam a becses kiadványt és jegyezhettem le nem mindennapi, viszontagságos történetét az események mozgatója, néhai Albert Dávid iskolaigazgató beszámolója alapján.
Tőle tudom, hogy a kódexet Nyújtódi András ferences szerzetes írta Székelyudvarhelyen a mohácsi vész évében, a kézirat a jezsuiták által fenntartott gimnázium tulajdonában volt a második világháború végéig, 1944-ben vonaton menekítették Szombathelyre több, székelyföldi kulturális kinccsel együtt, de a vonatot bombatámadás érte. A kódex az Országos Széchényi Könyvtárba került, ahonnan 1959-ben Albert Dávid székelyudvarhelyi gimnáziumi igazgató határozott kérésére hazaküldték. Jelenleg a Szent Miklós-plébánián, a hajdani jezsuita kolostorban őrzik.
Albert Dávid történelemtanárt 1956 őszén nevezték ki a hajdani katolikus gimnázium örökében működő Vegyes Líceum aligazgatójává. Történészként tudott a Székelyudvarhelyi Kódexről. Érdeklődésére előde az igazgatói tisztségben, Mészáros Imre mondta el, hogy a kódexet, több székelyföldi kulturális kinccsel együtt menekítették a második világháború idején a frontvonal elöl.
A kor politikai és nemzetiségi viszonyai dacára a történelemtanár-iskolavezető határozott hangú levelet írt a Széchényi Könyvtár igazgatójának, amelyben kérte a kódex visszaszolgáltatását.
– Levelet írtam dr. Jóború Magdának, a könyvtár igazgatójának – idézte fel emlékeit Albert Dávid. – Megírtam, hogy a könyv az udvarhelyi jezsuitáké volt és iskolánkat illeti meg. Hangsúlyoztam, hogy a jogos tulajdonunkat képezi, és ha lehet, küldjék vissza nekünk.
Nagy volt a meglepetése Albert igazgatónak, mikor diplomáciai futár hozta a kódexet, kézben. Ne felejtsük el azt az apróságot, hogy 1959-et írtak…
Albert Dávid a diplomáciai futártól kapott kéziratot az iskola páncélszekrényébe zárta. Később megjelent az új levéltári törvény, s az általa létrehozott új intézmény, az állami levéltár kérte a kódex, akárcsak a hajdani katolikus gimnázium több más értékes dokumentuma beszolgáltatását. Értelmezési vita alakult ki annak kapcsán, hogy a törvény vonatkozik-e a kódexre és… Albert Dávid véleménye győzött, miszerint a kézirat nem esik a törvény hatálya alá. – Egy ideig a páncélszekrényben őriztük – számolt be a pedagógus. – akit 1972-ben újból kineveztek igazgatónak, akkoriban Molnár Éva volt a dokumentációs könyvtár vezetője és írásbeli megállapodást kötött vele, hogy átadja megőrzésre a kódexet. Ott is volt a páncélszekrényükben a rendszerváltásig. A kódex az 1989-es fordulat után került vissza a plébániára.
1993–94-ben a Magyar Tudományos Akadémiához került a hányatott sorsú kézirat, ahol szakszerű restauráláson esett át, kiegészítették a hiányzó lapszéleket, restaurálták a bőrkötést záró kapcsokat is. Restaurálás után reprint kiadásban adták ki a kódexet, magyarázatokkal ellátva.
A hat részből álló munka első két részét Nyújtódi András ferences szerzetes fordította magyar nyelvre, munkáját húgának, Juditnak ajánlotta. Judit Tövisen volt apáca. Az első rész a bibliai Judit Könyve. A második, szintén Nyújtódi által fordított rész katekizmus, az örök boldogság alapjait hangsúlyozza, szerkesztése, a pontokba szedett tudnivalók a jobb megértést szolgálják.
A harmadik rész a halálról szóló példák gyűjteménye, s ezt feltételezhetően Nyújtódi húga, Judit másolta. A negyedik a szent engedelmességről, az ötödik a szerzetesi életről szól, az utolsó pedig evangéliumi szakaszokat tartalmaz.
Egy 1528-ból származó bejegyzés szerint Nyújtódi kézirata, az általa latinból magyarra fordított két szöveg Judithoz, jelzett tulajdonosához került. A két részt később köthették össze a kódex többi részével.
A kis kéziratos könyv jelzi: bár a mohácsi csata negatív hatással volt történelmünk alakulására, kolostorainkban élt a hit és hódított a magyar nyelv.
