Az elmúlt héten a román légierő lelőtt három drónt, amelyek megsértették az ország légterét. Ezek közül az egyikről biztosan tudható, a másik kettőről pedig valószínűsíthető hogy az orosz hadsereg harci eszközeiről van szó.
Egyes katonai szakértők szerint Oroszország tesztelni akarja a hazai légtér védettségét, ahogyan ezt már megtette Lengyelország esetében is (ismeretes, hogy 2025 szeptember 10-én mintegy húsz orosz drón repült be Lengyelország területére, amelyek közül öt olyan NATO-bázisok felé tartott, ahonnan katonai felszerelésekkel látták el Ukrajnát, ez utóbbiak mindegyikét megsemmisítették mielőtt célba értek volna). Románia légterébe már korábban is érkeztek orosz drónok és rakéták. A legsúlyosabb eset ez év május 29-én történt, amikor egy orosz gyártmányú, robbanófejjel ellátott Geran-2 típusú drón egy galaci tömbházra esett, két személy sérülését okozva. Egy ideig a sajtó és a megmondóemberek azzal vádolták a hatóságokat, hogy nem lépnek fel keményebben az orosz provokációkkal szemben. Most ugyanazok azon lamentálnak, hogy túl drága a drónok lelövése. A három gyilkos repülő-alkalmatosság megsemmisítése összesen másfél millió euróba fáj a költségvetésnek. Az egyik influenszer szerint az a gond, hogy az orosz drónok túl lassúak, mindössze 150 km/órás sebességgel repülnek. A lelövésükre kivezényelt F-16-os vadászgépek viszont nem tudnak 450 km/órás sebességnél lassabban repülni, ami megnehezíti a célzást. Ezzel szemben az ukránok felújítottak néhány második világháborús repülőgépet, amelyek képesek kb 150 km-es sebességgel szelni az égboltot és ezekkel a drónok mögé tudnak kerülni, így könnyebben és olcsóbban levadásszák azokat.
Az ukrajnai háború sztárjai egyértelműen ezek az élettelen repülő gyilkosok lettek. Amikor először hallottam a drónokról, már akkor a dzsinnekre, az arab mitológia láthatatlan szellemeire, levegőben is közlekedni képes, olykor pusztító lényeire, asszociáltam. Mostanában pedig olyan érzésem van, mintha a modern háborúk a fantasy-irodalom kereteiben játszódnának. Dzsinnek, orkok és koboldok vívják elkeseredett küzdelmeiket, miközben a háttérben monitorok előtt ülő gamerek mozgatják sakkfigurakként őket, ha ugyan már át nem adták a joystickot a mesterséges intelligenciának. És milyen üdítően, egyben pedig komikusan hat ebben a környezetben, amikor megjelenik az égbolton Olekszandr egy kétfedeles, vászontetős, majd százéves Polikarpov repülőgéppel és legéppuskázza a huszonegyedik század csúcs-technológiájának termékét, a Geran-2 orosz drónt. Mintha a humorérzékkel megáldott ember mutatna fityiszt a műszaki tudományos forradalom lélektelen vívmányának.
Tóth Árpád 103 évvel ezelőtt írta meg a magyar impresszionista líra egyik legszebb versét, a Körúti hajnalt, amelyben a még félhomályban munkálkodó utcaseprők “lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok”-nak tűnnek. Ma már ezt a versét sem írhatná meg a költő, mert a nagyvárosokban, így Váradon is az utcát úgynevezett kompakt seprő-szívógépek tisztítják. Nem lennék meglepve, ha rövidesen ezt a munkát is drónok látnák el, az utcaseprő pedig egy monitor előtt ülve, az Enter gombot nyomogatva szedegetné a térkövek közé szorult cigaretta-csikkeket.
A rosszkedvű koboldok sem utcát sepernek ma már, hanem aggódnak a kiszáradó Duna, energiaválság, infláció, háborúk, populista politikai vezetők miatt. Szomorúsággal tölti el őket az, hogy huszonnégy óra alatt ötvenezer marokkói menekült érkezett meg a spanyolországi Ceutába, miközben legalább 57-en a tengerbe fulladtak. Az eset nyomán pedig Olaszország újra bevezette a határellenőrzést a Spanyolországból érkezőkkel szemben. A rosszkedvű koboldok azon boronganak, hogy hidegebb, önzőbb, butább és szolidaritás-hiányosabb lett a világ, erről pedig jegyzeteket írnak, mert mást nem tehetnek.
