Mifelénk egy évben kétszer is megszervezik a Múzeumok éjszakáját: a román intézmények májusban, a Múzeumok világnapjához, május 19-éhez legközelebbi szombaton tartják, a magyarok a Szent Iván éjjeléhez legközelebb eső szombaton. A mindentudó internetes lexikon szerint 1997-ben szerveztek először Berlinben ingyenes múzeumlátogatási napot, s az ötlet hamarosan elterjedt Franciaországban Múzeumok tavasza néven, majd 2001-től az Európa Tanács Kulturális Konvencióját aláíró tagállamokban. 2005-től vált éjszakai rendezvénnyé, elsősorban a családok számára nyílnak meg a közgyűjtemények ezen az éjszakán. A Noaptea Muzeelor honlap arról számol be, hogy idén az ország 39 megyéjének 333 múzeuma nyitotta meg kapuit a nézők előtt. Magyarországon 2002 óta szervezik meg a rendezvényt a Szent Iván éjjeléhez legközelebb eső szombaton, a magyarországi kezdeményezés hatására, mintájára az erdélyi magyar múzeumokban is ekkor fogadják esti, éjszakai rendezvények egész során át a családokat, a rendezvény honlapja szerint több mint 400 intézmény közel 2500 programmal várta a múzeumlátogatókat.
Én magam a sepsiszentgyörgyi székhelyű Erdélyi Művészeti Központ Szent Iván éji rendezvényeire csöppentem be. A hallban apró gyermekek ülték körül méretüknek megfelelő kisszékeken az alacsony asztalt, éppen a Vetró Baji képzőművész által vezetett foglalkozáson dolgoztak elmélyülten a gyerekek, kollázst készítve. Egy adott pillanatban csatlakozott a kicsi alkotókhoz a Kézdivásárhelyen élő és alkotó Vetró András szobrászművész is, szemmel láthatóan jól érezte magát a kicsik gyűrűjében. A földszinti kiállítótérből már szállingóztak ki a Haller József grafikus kiállítási katalógusának bemutatójáról az érdeklődők, a vidám gyermekzsivajban élmény volt végignézni a Marosvásárhelyen tevékenykedett grafikusművész életművének keresztmetszetét adó kiállítást. Itt hadd jegyezzem meg, hogy bár az intézmény szerényen katalógusnak nevezi a kiállításait kísérő kiadványait, ezek túlmutatnak egy katalógus szerepén és célján, ugyanis többnyire jól dokumentált, neves szerző tollából származó bevezető tanulmány vagy esszé nyújt hátteret és ad értelmezési keretet a kiadványba válogatott – no meg persze a tárlaton látható – művekhez.
Közben gyülekeztek az emberek a következő beharangozott eseményre: az intézmény harmadik emeletén található nagy kiállítótérben Árkossy István életműkiállításának rendhagyó megnyitójára, no meg az azt követő, igazi csemegének ígérkező tárlatvezetésre sokan voltak kíváncsiak. Művészek és művészetkedvelők, idősek és fiatalok egyaránt voltak a közönség körében, s a helyiek mellett számos távolabbról érkezett tárlatlátogatót is felfedeztem az érdeklődők sorában. Árkossy István neve hatásos hívószónak bizonyult, no meg garanciát jelentett nemcsak a szervező intézmény neve és renoméja, Bordás Beáta kurátor szakmaisága, hanem a tárlatnyitó megtartására meghívott jeles művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria volt tudományos vezetője, az erdélyi kortárs képzőművészet egyik legavatottabb ismerője, Szücs György. S aki magas elvárásokkal érkezett, az sem csalódott, mert a mester és az őt méltató művészettörténész valósággal sziporkázott, élvezettel hallgatta végig a közönség mindkettőjük megszólalását, majd ugyancsak ők ketten kalauzolták végig a jelenlévőket a kiállításon, megismertetve velük az alkotói szándékot és az értő befogadói értelmezést. Ezt a kiállítást is – természetesen – katalógus kísérte, a képek látványának emléke mellett ki-ki hazavihette a művész és a bevezető tanulmány szerzője által dedikált példányt. S ezzel nem ért véget az intézményben a múzeumok éjszakája, az érdeklődők az eddigi kiállításokról forgatott dokumentumfilmeket nézhettek, részt vehettek a kínai pecsétfaragó műhelymunkán vagy élvezhették legismertebb színházi zeneszerzőnk, Cári Tibor és előadótársa koncertjét. Nem sok kecsegtető oldala van a kisebbségi létnek, de talán egyik pozitív hozadéka, hogy mi kétszer vehetünk részt évente a Múzeumok Éjszakáján.