Holnap kezdődik a foci világbajnokság. Azokat kérem, akik dühöngenek vagy csak haragszanak, amiért partnerük, gyerekük több mint egy hónapig csak a tévé képernyőjét bámulja, se hall, se lát, legyenek elnézőek. A vb idején a focirajongók egy teljes emberi élet érzelmi hullámzását élhetik át. Ki tudna erről az élményről lemondani? Nincs az életnek olyan történése, amely ne kapcsolódna valahogy a futballhoz. A fociban minden benne van: születés, boldogság, csalódás, remény, árulás, csalás és halál. És olyan katartikus perceket okoz, amelyeket semmi nem ír felül.
A futball minden másnál pontosabban leírja világunkat. Erre gondolhatott Franklin Foer, a New Republic munkatársa is, aki nagy focirajongó. Szöget ütött a fejébe, hogy miközben a csapatok tele vannak külföldi, más nemzetiségű és bőrszínű játékosokkal, a lelátókon tombol a vallási gyűlölködés, a nacionalizmus és a rasszizmus. Bő évtizeddel ezelőtt utána akart járni a dolognak, hogy miért. Fél év szabadságot vett ki a laptól, hogy beutazza a világ futball-fővárosait. Tapasztalatairól könyvet írt: A foci megmagyarázza a világot – Egy valószínűtlen globalizáció-elmélet címmel. A tíz évvel ezelőtt megjelent könyv tele van ma is tanulságos történetekkel.
Az Arkan néven ismertté vált szerb terroristavezér, Zeljko Raznatovics közönséges rablóként kezdte, majd a jugoszláv titkosszolgálat bérgyilkosává lépett elő. De igazán akkor talált magára, amikor a belgrádi Vörös Csillag főszurkolója lett. A polgárháború kirobbanásakor focihuligán-társaiból Tigrisek néven szabadcsapatot szervezett, s a Milosevics-kormány tudtával és támogatásával tömeggyilkosságokat hajtott végre Horvátországban és Boszniában. Közben a rablásról sem feledkezett meg, s az így szerzett pénzen a harcok elültével saját fociklubot vásárolt. Csapatának sikerét az ellenfelek terrorizálásával is egyengette, mígnem egy rivális klub eltétette láb alól.
Skóciában a két nagy glasgow-i klub, a Rangers és a Celtic szurkolói vallási alapon szerveződnek, az egyik a protestáns, a másik a katolikus csapat. Foer azt állítja, hogy a klubok menedzsmentje attól sem riadt vissza, hogy szítsa a vallási ellentéteket a szurkolók lojalitásának növelése érdekében.
Iránban viszont a vallási fanatizmus ellen hat a fociőrület. Az Iszlám Forradalom után a nőknek még képernyőn sem volt szabad meccset nézni. Ami nem akadályozta meg őket abban, hogy férfiruhába bújva a lelátókra is beszivárogjanak. Amikor Irán kijutott az 1998-as világbajnokságra, a lelkes női szurkolók megrohamozták a stadiont, és a papok legnagyobb szörnyülködésére fedetlen fővel táncoltak a férfiakkal együtt a gyepen.
Ilyen és ennyire kiszámíthatatlan, ellenőrizhetetlen a világ! Nem színház, foci az egész világ! Irene Adler mondta: „A színházban tudod, hogy az elejétől a végéig minden úgy fog történni, ahogy megírták. Megpróbálod előre kitalálni a történet fordulatait, de tudod, hogy mielőtt elhagynád a nézőteret, sírni fogsz vagy nevetni. A stadionban viszont nem tudhatod.”
Mai világunkról is sokkal többet fogunk tudni a július 19-i vb-döntő után. Azoknak, akik ebben kételkednek, fölöslegesnek tartják a képernyők előtt végigszurkolni a vébét, hadd idézzem Bill Shankly humorista halál komoly gondolatát: „Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal fontosabb…”