Néhány napja nyílt konfliktus zajlik XIV. Leó pápa és az amerikai elnök között. A bajok ott kezdődtek, hogy a Szentatya szorgalmazni merészelte a békét.
És tette ezt egy olyan elnökkel szemben, aki a békehozó szerepében tetszeleg, és egy olyan háború kapcsán, amelyet a Trump-kormányzat egyfajta keresztes hadjáratként igyekszik beállítani.
A Szentatya már az Irán ellen február 28-án indított háború első napjaiban tűzszünetet sürgetett, de üzenetét igyekezett úgy becsomagolni, hogy a címzettek lehetőleg ne vegyék sértésnek.
A nyílt viszályt az amerikai elnök és a katolikus egyházfő között XIV. Leó virágvasárnapi szentbeszéde indította el. A Szent Péter téren tartott szentmisén a pápa elítélte Isten nevének felhasználását a Közel‑Keleten zajló háborúk igazolására. Izajás próféta könyvéből idézte: „Akármennyit imádkoztok is, nem hallgatok oda, mert a kezetek csupa vér.”
A pápa azután lépett fel határozottabban, hogy Pete Hegseth védelmi miniszter három nappal korábban a Pentagonban szervezett protestáns istentiszteleten „elsöprő erőszakért” imádkozott. „Legyen minden lövedék pontos az igazság és nagy nemzetünk ellenségeivel szemben… az irgalmat nem érdemlőkkel szemben elsöprő erőszakot” – mondta a háborús miniszter, aki nem mellesleg az állam és a vallás különválasztását ellenző radikális szekta képviselője. Az élőben közvetített ima során Hegseth arra kérte az amerikai népet, hogy „mindennap térdre borulva” imádkozzanak a győzelemért „Jézus Krisztus nevében”.
A pápa virágvasárnapi szentbeszédében leszögezte: Jézus elveti a háborút, Istent senki sem használhatja igazolásként az erőszakra. Nagycsütörtöki homíliájában a Szentatya ismét kitért a konfliktusra, figyelmeztetve: a kereszténység „küldetését nem ritkán eltorzította a dominancia iránti vágy, amely teljesen idegen Jézus Krisztus útjától”.
Neveket ezúttal sem említett, de a célzás egyértelmű volt.
Ezután következett Trump sokat idézett fenyegetőzése, miszerint Irán „egész civilizációja elpusztulhat”, ha Teherán nem nyitja meg újra a Hormuzi-szorost. A pápa ezt „teljességgel elfogadhatatlannak” nevezte, és hozzátette, hogy a hidak és erőművek kilátásba helyezett felrobbantása „ellentétes a nemzetközi joggal”.
Az amerikai elnök személyeskedő tirádával válaszolt. A szokásosnál hosszabb közösségi médiás bejegyzésében Trump egyebek mellett azt írta: a pápa „hálás lehetne”, mert kizárólag neki köszönhetően választották meg a katolikus egyház fejének. Azzal vádolta a Szentatyát, hogy a „radikális baloldalt pártolja”, „gyenge a bűnözéssel szemben” és „rossz a külpolitikában”. Azt tanácsolta neki, hogy „inkább legyen Nagy Pápa, ne politikus”.
A viszály pikáns, egyben groteszk fejezete nyílt meg azokkal az AI-generált képekkel, amelyeket az amerikai elnök osztott meg közösségi oldalán a napokban, és amelyek őt Jézus társaságában vagy beteget gyógyító Megváltóként ábrázolták.
Leó pápa Trump támadásaira válaszul kijelentette, hogy „nem fél” az adminisztrációtól, és továbbra is „hangosan fogja hirdetni az evangélium üzenetét”. Algírban elmondott erőteljes beszédében elítélte a „neokoloniális” világhatalmakat – anélkül, hogy konkrét országokat nevezett volna meg –, amelyek szerinte megsértik a nemzetközi jogot.
Csütörtökön Kamerunból üzent „a háború urainak”, akik „úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy pusztítani csak egy pillanat alatt, mégis gyakran egy élet nem elég az újjáépítéshez”, illetve „milliárdokat költenek gyilkolásra és pusztításra, miközben a gyógyításhoz, oktatáshoz és helyreállításhoz szükséges erőforrások sehol nincsenek”.
„Jaj azoknak, akik a vallást és Isten nevét saját katonai, gazdasági vagy politikai hasznuk érdekében manipulálják, és a szentséget a sötétségbe és a szennybe taszítják. Áldottak a béketeremtők” – jelentette ki a pápa csütörtökön, afrikai turnéjának harmadik napján.
Az egyre élesedő vita miatt látványosan megromlott Donald Trump és egyik legfontosabb európai szövetségese, Giorgia Meloni kapcsolata. Az olasz miniszterelnök „elfogadhatatlannak” nevezte az amerikai elnök hétfői, személyeskedő támadását a pápa ellen. Trump erre látványosan nekiment Meloninak: „Ő az, aki elfogadhatatlan” – fogalmazott a Corriere della serának adott interjúban, majd arról beszélt, hogy „régen” tárgyaltak utoljára Melonival, és bosszantja Olaszország távolmaradása az iráni háborútól. „Azt hittem, bátor, de tévedtem” – mondta Trump az olasz kormányfőről.
Megszólalt a témában az amerikai alelnök is, aki hét éve tért át a katolikus hitre. JD Vance vitatta a pápa kijelentését, miszerint Isten soha nem áll a fegyvert fogók oldalán. Példaként hozta fel a náciktól Franciaországot és a haláltáborokat felszabadító amerikaiakat, akik mellett szerinte Isten igenis ott állt. Egyúttal figyelmeztette az egyházfőt: nagyon-nagyon körültekintőnek kell lennie, amikor teológiai kérdésekről nyilatkozik.
A képviselőház republikánus elnöke, Mike Johnson nekiállt elmagyarázni a katolikus egyházfőnek, hogy teológiailag igenis igazolható a háború bizonyos esetekben – mint fogalmazott –, az igazságos háború elmélete „régóta elfogadott keresztény teológiai tétel”.
A helyzet pikantériája, hogy Johnson, egy protestáns politikus, lényegében teológiai leckét tart a katolikus egyház fejének a katolikus egyház háborús etikájáról.
Az elnök és alelnök logikája is erősen sántít.
Trump azt állítja, ő tette pápává Leót – majd ugyanezt a pápát „radikális baloldalinak” és politikailag alkalmatlannak bélyegzi. Ha ő választotta, ez saját ítélőképességét kérdőjelezi meg.
JD Vance a nácik legyőzésével érvelt amellett, hogy Isten áldása lehet egy háborún – de ez az érv visszafelé is működik: ha Isten a nácikat legyőzők oldalán állt, akkor az iráni háborúban vajon melyik oldal a „náci”?
Az egész vita egy paradoxonra épül: azok, akik vallási igazolást keresnek a háborúhoz, épp annak az intézménynek az erkölcsi tekintélyét tagadják, amelynek teológiai hagyományára hivatkoznak.
Donald Trump és adminisztrációja a szó legszorosabb értelmében katolikusabb akar lenni a pápánál.