Olvasom a legolvasottabb hazai magyar hírportálon, hogy sebességrekordot döntött egy vasúti szerelvény. A rövid írás szerint „március elején egy gyorsvonatnak mindössze 81 percre volt szüksége, hogy megtegye a Piski és Segesvár közötti 169 kilométeres távolságot.” A szerző idézi a Pro Infrastructură Egyesület Facebook-bejegyzését, amely szerint csipetnyi reményt jelent a teljesítmény a vasúthoz kötődő tengernyi frusztráció közepette, a rekordot felállító szerelvény 38 százalékkal gyorsabban haladt, mint húsz évvel ezelőtti társai ugyanazon a szakaszon, ugyanazon a távon. Azt is megtudhatta az olvasó, hogy „a rekordot egy Lengyelországban gyártott, uniós pénzből vásárolt Alstom Coradia szerelvény állította fel”, és „a vonat 125 km/órás átlagsebességgel haladt, a táv legnagyobb részét 160 km/órával tette meg”. A kedvenc részem az írásból azonban csak most következik, érdemes szó szerint idézni: „A szerelvény 19 perces késéssel indult Segesvárról, amiből negyedórát ledolgozott, a Hunyad megyei állomásra már csak 4 perces késéssel futott be. A vonat három helyen állt meg 2-2 percre, Medgyesen, Balázsfalván és Gyulafehérváron.”
Ha rosszmájú lennék, azt mondanám, hogy szánt szándékkal indították 19 perces késéssel a vonatot, mondván: hallám, mire vagy képes, ledolgozod-e a hátrányt. Amolyan hendikepversenyen – magyarán előnyversenyen – való részvételre kényszerítették a vonatot, értelmező szótárunk meghatározása szerint „olyan versenyre, amelyben az esélyek kiegyenlítése érdekében a jobb képességű versenyzők (…) esélyeit valamilyen hátránnyal egyenlítik ki”. Tehát jól ledolgozta a hátrányt a virgonc, fiatal lengyel mozdony vontatta korszerű szerelvény, megdöntve a Noé bárkájából menekített, 1965 és 1991 között svéd licensz alapján Craiován gyártott elődjei 130 perces teljesítményét ugyanazon a szakaszon. A hírforrás szerint a korábbi rekordot 2023-ban állították be, akkor 96 perc volt a csúcs.
Kíváncsiságból felkerestem az állami vasúttársaság honlapját és megrökönyödésemre azt láttam, hogy a menetrend szerint a távot az Interrégió besorolású vonat 1 óra 36 perc – azaz 96 perc – alatt, az InterRegioNight besorolású pedig 1 óra 47 perc – azaz 107 perc – alatt kell megtegye a Segesvár–Piski távot. A jelek szerint a 2023-as 96 perces rekord azt jelentette, hogy a vonat időben ért be – már ha időben indult… A 130 perces menetidőt már nem merem kommentálni, nemhogy minősíteni. S így már értem azt is, hogy miért indulhatott 19 perc késéssel a rekordot beállító szerelvény: bizonyára nem akarták, hogy a peronon várakozó utasok hoppon maradjanak.
Visszatérve a rekordról beszámoló írásra: azt is megtudjuk azt olvasva, hogy „a menetidő rövidebb is lehetne, ugyanis a Szászváros és Piski közötti szakaszon még dolgoznak a jelzőrendszeren, ezért a legnagyobb megengedett sebesség mindössze 120 km/óra. Medgyes területén, egy 1 kilométeres szakaszon, közlekedésbiztonsági megfontolásból 40 km/órával közlekednek a vonatok.”
Tehát az olimpiai jelmondat első felének fényében – Gyorsabban, Magasabbra, Erősebben – mindig törekedhetünk az egyéni kiválóságra, lehetőleg összefogásban. A vasút esetében a gyorsaság lenne az elsődleges cél, de ennek alapvető feltétele a korszerű infrastruktúra – azaz korszerű sínpárok, pályák, villanyvezetékek –, a korszerű gördülőanyag – mármint modern mozdonyok és vasúti kocsik –, no meg a pontosság és a megbízhatóság. S akkor talán a vasút is visszanyer valamit hajdani fényéből. Az idézett írás pedig arra jó, hogy emlékeztessen: van mit tenni még a vasúti tömegközlekedés terén is, az egyéni rekordok csak arra hivatottak, hogy figyelmeztessenek: így is lehetne.