Szép arcát mutatta számomra Borszék az elmúlt héten, noha félve utaztam oda, attól tartottam, hogy ismét csalódnom kell a látottakban, tapasztaltakban. Szerencsére nem így történt, szebb volt a látvány és jobb a tapasztalat, mint amire számítottam.
Az első pozitív élményt az odaút nyújtotta: fekete volt az aszfaltburkolat a Borszéki-hágón – vagy ahogyan a helyiek mondják: a Kránga-tetőn – átvezető műúton, s nemcsak a nap olvasztotta el rajta a havat-jeget, hanem az utászok rendesen tették a dolgukat, én magam is találkoztam csúszásgátló anyagot szóró kamionnal, biztonságot adott mögötte haladni a sötétben. Pár évvel korábban nem voltak ilyen kellemes tapasztalataim ezen a szakaszon, a hirtelen jött havazás akkor járhatatlanná tette az utat. Most azonban az út karbantartói megbirkóztak a feladattal.
A második kellemes élmény a város és fürdőtelep nyújtotta látvány volt: hó borította a tájat és az épületeket, csak az utcákat takarították el akkurátusan – igaz, a járdákra nem sok gondot fektettek, csupán a nap vékonyította a letaposott, tömörített hóréteget, így a gyalogosok inkább az úttesten közlekedtek.
A telepen egyre kevesebb elhanyagolt, gazdátlan – vagy legalábbis annak tűnő – épületet, főként régi, svájci típusú villát látni, számos, a múlt század elején vagy a két világháború közötti időszakban épített villát szépen tataroztak, restauráltak, a megújult épületek számomra azt jelezték, hogy élet van az üdülőtelepen – vagy legalábbis igény mutatkozik a hajdani fürdőélet felélesztése, a mai fürdőkultúra és az arra épülő idegenforgalom meghonosítása iránt.
Számos új épületet is láttam, volt, amelyik modernsége dacára illett a tájba és a hagyományos településképbe, azaz a kultúrtájba. De otromba, túlméretezett, tájidegen épületet is látni, ezek sebként jelennek meg a település képén.
A fősétányon nem sétáltam, mert azt nem takarították, s az is igaz, hogy nem nagyon vágytam arra, hogy a fejetlen restitúció és privatizáció következményeként szó szerint lerohadt korábbi szállodákat lássam. Bízom benne, hogy előbb-utóbb akad majd kevés akarat és jó sok pénz, hogy legalább egy részüket megmentsék a teljes enyészettől és visszakapjon valamit a telep szíve hajdani pompájából.
Télen a legnagyobb attrakciót a sípálya jelenti, jó ötlet volt a helyiek részéről a pálya helyszínének kiválasztása, a beruházás megvalósítása, no meg a terep adottságainak jobb kihasználása érdekében a nyári bobpálya megépítése, ugyanis ezek vonzzák a településre a turistákat télen, mellettük pedig jószolgálatot tesz a wellness-központ. Mindkét létesítmény környékén számos autó állt, jelezve, hogy minden nehézségek dacára még van vendég Borszéken. A járművek rendszámtáblájának tanúsága szerint nemcsak a környékről és a közeli moldvai megyékből érkeznek a vendégek, hanem sokan jönnek Moldáviából, Suceava és Iasi megyékből, de elvétve látni az ország déli részéről érkezett autókat is.
Bár nem volt tumultus a telepen, jó volt látni, hogy a vendégek nem kerülik el a patinás fürdőhelyet, kihasználják kínálatát, adottságait. S ami nem mellékes: itt költik el pénzecskéjüket, s ezzel jót tesznek a szállásadóknak, a vendéglősöknek, a wellness-központ és a sípálya működtetőinek.
Jól esett megtapasztalni Borszéken a tél csendjét, a hó csillogását, a szálláshely és a vendéglő melegét, a helyiek vendégszeretetét. Szebbik arcát mutatta a városka…