„Az utcán soha ennyi ember, minden ajkon a szabadság lobog. Ismeretlenek ölelkeznek, csókolóznak. Ölelkezik a szabadság a néppel. A tiranus eliszkolt, gyáva volt szembenézni bűneivel, de az utcán fölemelt fejjel sétál a szabadság” – írta Szász János 1989. december 22-én, a romániai forradalom felemelő, ugyanakkor lövöldözésekkel terhes napjaiban.
A szerző ekkor a Bukaresti Rádió szerkesztőségében tartózkodott. Az akkori főszerkesztő, Mag Péter felkérésére jegyzetet írt, és magnószalagra is rögzítette gondolatait. A forradalmi helyzet sodrában az írás végül nem hangzott el adásban, ám fennmaradt a Bukaresti Rádió Aranyszalagtárában.
Ugyanitt őriztük meg Szász János tíz évvel későbbi, 1999 decemberében elmondott jegyzetét is. Ebben már jóval keserűbb hangon állapítja meg: egy évtizeddel a zsarnokság bukása után sem sikerült olyan demokráciát felépíteni, amely valódi jólétet teremtene. Meglátása szerint a politikai osztály számára az országos ügyeknél fontosabbá váltak a párt- és magánérdekek. Mégis, az a bizonyos december megmaradt annak jelképéül, hogy a változás lehetséges.
Szász János (Belgrád, 1927. július 14. – Bukarest, 2006. július 29.) író, költő, Pulitzer-emlékdíjas újságíró, műfordító, a Bukaresti Rádió jegyzetírója