Adventben a Megváltó születésére várunk. Valójában megváltásra szomjazunk, melyre áhítozunk a Földön, miként a mennyben is. Az istenhívők a transzcendens személytől várják az üdvözülést, az Ész mindenhatóságában hívők a maguk képére formált, erőszakolt társadalomtól.
Olvasom, hogy megfordulni látszik az elmúlt évtizedek trendje: a fejlett országokban egyre több a vallásos fiatal. A vallásosság egyértelműen összefügg a politikai világnézettel. A statisztikákból kiviláglik, hogy a fiatal férfiak körében jelentősen megugrott a konzervatív értékeket támogatók aránya. Márpedig „minden figyelemre méltó társadalmi mozgalom a magukat a tartós társadalmi változások zálogának tekintő fiatal férfiak körében indul növekedésnek” – írja az UnHerd magazinban John Michael Greer teológus.
Közvélemény-kutatások szerint az elmúlt években a fejlett országokban megfordult a korábbi trend, és nőni kezdett a magukat vallásosnak tartók aránya. Az Economist egy évvel ezelőtt közzétett statisztikája szerint a Covid-járvány óta különösen a Z-generáció fiataljainak körében nőtt a vallás népszerűsége. Társadalmi kataklizmák során korábban is megfigyelhető volt a vallásosság erősödése, ám most érdekes módon leginkább a fiatal férfiak körében jellemző ez. A vallásosság tagadhatatlanul összefügg a politikai világnézettel. A statisztikákból az is kiviláglik, hogy a fiatal férfiak körében jelentősen megugrott a konzervatív értékeket támogatók aránya. A Z-generáció Európa-szerte és Amerikában jóval nagyobb arányban szavaz jobboldali pártokra, mint a korábbi fiatal felnőtt nemzedékek.
A konzervatív vallási fordulat részben nemzedéki lázadásnak tekinthető. „Kultúránkban a radikalizmus vált normává, ezért a konzervativizmus számít lázadásnak” – írja Greer, aki epésen hozzáteszi: a könnyűdrog-fogyasztással, a homoszexualitás vagy a transzneműség vállalásával ma már nem nagyon lehet felbosszantani a szülőket, ezért a különcködni vágyó fiatalok inkább konzervatív kereszténynek állnak.
Azonban nem csupán polgárpukkasztásról van szó: a vallás reneszánsza a liberális és racionális kultúrából való kiábrándulást jelzi. A fiatalok egyre inkább úgy érzik, hogy a felvilágosodás kultúráján alapuló világ nem váltotta be a reményeiket, sokkal inkább bizonytalanságot, egzisztenciális talajvesztést okozott. A fiatalok úgy érzik, hogy a kaotikus világban csak a vallás adhat választ a lét nagy kérdéseire, és a vallásosság adhat értelmet az életnek.
A pozitív jövőkép hiánya nemcsak a konzervatív vallásos fiatalokra, hanem magukat progresszívnak nevező nemzedéktársaikra is jellemző. Az utóbbiak a bűnkultúrában lubickolnak a megváltás ígérete nélkül, és gyakran a vallásos közösségeknél is szigorúbb morális követelményekkel lépnek elő. A mindenhol rendszerszintű faji diszkriminációt, hímsovinizmust és transzellenességet orrontó woke baloldali eszmeiség valójában moralizáló ideológiai inkvizíció, és a történelemoktatástól és a környezetvédelemtől kezdve a művészeten át az öltözködésig, a sportig, sőt a szexualitásig és a családalapításig elveszi a dolgok élvezeti értékét, és örömtelenségre kárhoztat. Akárcsak a 17. századi puritánok. Míg azonban akkor szinte csak a jobboldali keresztények követelték az erkölcs politikai kikényszerítését alkoholtilalommal, a fogyasztói szokások átalakításával, a pornográf tartalmak korlátozásával vagy a homoszexuális kapcsolatok tiltásával, addig ma a haladó baloldal ráerőszakolná erkölcsi nézeteit a társadalomra, és karaktergyilkosságot kísérel meg azok ellen, akik nem engedelmeskednek.
„A túlzott morális szigor és a túlzott morális lazaság egyaránt patologikus. Volna ugyan arany középút a kettő között, de az emberiség oda csak útközben téved, amikor az egyik szélsőségből éppen a másikba esik” – állapítja meg Greer. Vagy teszem én hívő keresztényként hozzá, az aki elfogadja Krisztust, aki az Út, az Igazság és az élet.
Reményteljes adventet, kedves hallgatóm!