Azért az sokat elárul a hazai magánoktatás színvonaláról, hogy Ionuţ Moşteanu leköszönő honvédelmi miniszter egy korábbi életrajzában összetévesztette a Bioterra Egyetemet amit elvégzett az Athenaeum Egyetemmel, amit nem végzett el. Az ügyből sajtóbotrány kerekedett, ami a hadügyér lemondásával végződött.
Ne vessenek meg érte, de én elhiszem Moşteanu úrnak, hogy nem akart csalni, egyszerű tévedésről van szó. Mert ha mondjuk azt írta volna, hogy Cambridge-ben vagy a Yale Egyetemen szerzett mérnöki diplomát, akkor joggal vélelmezhető lett volna, hogy olyan irigylésre méltó tudományos érdemeket tulajdonított magának, ami alkalmas a nagyközönség megtévesztésére és szakmailag képzettebbnek mutatja be a honi katonapolitika irányítóját, mint amilyen ő valójában. No de az említett magánegyetemek abba a kategóriába tartoznak, amelyeket az emberek többsége diplomagyárnak tekint, s ahol nyugodtan kiírhatnák az egyetemi hirdetőre, hogy akinek bármilyen diplomára van szüksége, a tandíj befizetése után jelentkezzen a titkárságon (kedden és pénteken 12-től 15 óráig) csak ne felejtse el magával vinni a személyazonossági igazolványát, az okmányt pedig helyben kiállítják.
Személy szerint akár sajnálhatnám is Moşteanu urat, akinek egy elírás törte derékba szépen ívelő politikai karrierjét. Két ok miatt nem tudok vele együtt érezni. Az egyik az, hogy ő is – Apjok Norberthez hasonlóan – úgy gondolta, hogy a felsőfokú végzettség az egy kipipálandó rovátka az életrajzban, nem valódi tudásra, csak papírra van szükség, osztjóvan. Javára írandó, hogy ő nem tört különösebb akadémiai babérokra, mint Elena Ceauşescu, Radu Stroe, Gabriel Oprea, Mihai Stănişoară vagy Victor Ponta. Az említettek talán maguk is úgy érezték, hogy politikai teljesítményük önmagában nem emeli ki őket a szürkeségből, szükségük van valamilyen vitathatatlan szakmai vagy tudományos teljesítményre is. A jelenségben ugyanakkor felismerni a politikai elit egy részének megvetését az „írástudás” iránt. A pénzért vagy befolyással megszerezhető diploma szemükben egyenértékű, az évtizedeken keresztül állhatatosan és alázattal végzett kutatómunkával, tanulással. A plecsni, a diploma a lényeg, teljesen mindegy, hogy Athenaemot, vagy Bioterrát írtak rá, hogy három, vagy négy év alatt volt megszerezhető.
A másik ok, ami miatt nem könnyezem meg a honvédelmi miniszter lemondását az, hogy épp az ő pártja, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) vitte be a honi politikába a gyűlölet kultúráját, a karaktergyilkosságot, az életrajzokban való vájkálás és a magánéletben való tapicskolás gyakorlatát, ők gúnyolódtak Viorică Dăncilă volt miniszterelnök vélt butaságán – holott szerintem ma is zsebre vágná a fél Bolojan-kormányt – ők alázták meg nőként és emberként Gabriela Firea volt bukaresti főpolgármestert, ők ugráltak a Victoria-téren a korrupcióellenes ügyészséget kívánva mindazokra, akik nem értenek velük egyet, ők ünnepelték a titkosszolgálatok és az igazságszolgáltatás összefonódását, a televíziós büntetőeljárásokat és ők követelték, hogy a megvádoltak bizonyítsák ártatlanságukat. Most épp visszaérkezett a bumeráng és pechére épp Moşteanu barátunkat ütötte kupán.
Van azonban az ügynek egy pozitív hozadéka is. Most Moşteanu úr megtapasztalhatja, hogy milyen az élet a földön, mennyit ér a valóságban a Bioterra Egyetemen megszerzett mérnöki diploma.