Holnap kezdődik a Szociáldemokrata Párt (PSD) kongresszusa. Az esemény máris lefutottnak tekinthető, hiszen az egyetlen jelölt a pártelnöki tisztségre Sorin Grindeanu, ezért megválasztása biztosnak tekinthető. Ugyanakkor a hazai politika fősodrába tartozó legerősebb pártnak óriási kihívással kell szembenéznie. A felmérések szerint mindeddig példátlanul a közvélemény-kutatásokban 35-40 százalékosra tehető a szélsőséges Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) támogatottsága. Másfelől, ahogyan erről Crin Antonescu a választási kampányban beszélt, a romániai finnyás urbánus értelmiségnek van egyfajta zsigeri PSD-ellenessége. Ezt az érzületet leginkább a szocdemekkel együtt kormányzó Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) jeleníti meg, de jellemző a Nemzeti Liberális Párt (PNL) jó részére is. A vezető kormánypártnak tehát kétfrontos harcot kell vívnia, részint a szélsőséggel, részint pedig saját koalíciós partnereivel, s akkor ott van még egy öntörvényű, akarnok miniszterelnök is, aki feszt rá akarja erőltetni személyes döntéseit a koalícióra.
Ilyen körülmények között a pártelnök személyénél fontosabb az, hogy milyen politikai programmal áll elő a párt a kongresszuson és kivel akar kompromisszumot kötni: a szélsőséggel, a liberális értelmiséggel vagy a miniszterelnökkel? Mielőtt e fontos kérdést megválaszolnánk, menjünk vissza az időben kissé, és vizsgáljuk meg a PSD reformjának meglehetősen kudarcos történetét. Ez 2000-ben kezdődött, amikor Adrian Năstase meghirdette a modern, szociáldemokrata, progresszista párt programját. Akkor a NATO-ba és az Európai Unióba igyekvő Románia miniszterelnökeként Năstase maga is érezhette, hogy az Iliescu, Hrebenciuc, Cozmâncă, Vanghelie és a helyi bárók által fémjelzett PSD nem éppen comme il faut Brüsszelben és Washingtonban, ezen változtatni kell. A helyzet a 2004-es elveszített elnökválasztás után tovább rosszabbodott, Traian Băsescu a titkosszolgálatok és az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály ármádiáit bevetve próbálta szétzúzni a legnagyobb romániai pártot. Cinikus módon a PSD reformjának élharcosa maga Băsescu lett, aki ez alatt saját ügynökei beépítését értette a párt vezető testületeibe. Az akció felemásra sikerült, mert ugyan nem csekély volt a lemorzsolódás, de a párt továbbra is meghatározó szerepet játszott a hazai politikában és – paradox módon – ebben épp a PSD régi konzervatív szárnya, a helyi bárók szereztek érdemeket, akik Miron Mitrea vezetésével példamutató módon szervezték meg a PSD vidéki bázisát, tartották a kapcsolatot az alapszervezetekkel.
Az úgynevezett reformból annyi valósult meg, hogy kimondottan jó szakemberek, mint például Alexandru Rafila, Adrian Câciu vagy Marius Budăi is vonzónak találták a PSD-t és a Ciolacu-kormány – mondhat bárki bármit – sikeres volt. Alig több mint három év alatt 112 milliárd euróval nőtt a belső nemzeti össztermék, történelme során Románia elérte a legmagasabb arányú foglalkoztatottságot (5,2 millió alkalmazottal, ami 178.000-el több mint a kormányra lépés előtti szám), történelmi csúcsot ért el a beruházások összege (54 milliárd euró), 382 km autópálya és gyorsforgalmi út épült, a minimálbér 76, a nyugdíjak 70 százalékkal emelkedtek, stb.
Mindez azonban nem volt elég a PSD megnyugtató választási győzelméhez, a tavalyi választásokon a párt 22,30%-ra esett vissza a négy évvel korábbi 28,8%-ról. Lássuk mit kíván tenni a holnapi pártelnök-aspiráns, Sorin Grindeanu a párt népszerűségének növelése érdekében. A leendő pártelnök a következőket nyilatkozta erről: „A PSD tagok egységére összpontosító programmal indulok a pártelnöki tisztségért. Azt akarom, hogy a ránk szavazó románok lássák, hogy a PSD egy modern párt, de egyben a nemzeti értékekhez hű is” – mondta Sorin Grindeanu.
Bejelentette továbbá a párt alapszabályának alapvető változását: elvetik a 2000-es években elfogadott progresszív párt koncepcióját.
„Ezzel a változással a PSD megerősíti, hogy modern, balközép, nemzeti és kiegyensúlyozott párt, amely előmozdítja a társadalmi egyenlőséget, a szolidaritást és a román nép demokratikus, vallási, hagyományos és kulturális értékeinek tiszteletben tartását. Az alapszabály új szövege egyértelműen tükrözi, hogy a PSD mi is valójában, és mindig is az volt: Románia pártja, nem pedig ideológiai kísérleteké” – magyarázta Grindeanu a változást.
Kevésbé diplomatikus megfogalmazásban ez annyit tesz, hogy Grindeanu arra készül: felhagy a további kísérletezésekkel és megerősíti pártja konzervatív vonalát, következésképp a régi kipróbált gárdát állítja csatarendbe. Magyarán a PSD felvállalja azt, ami mindig is volt: elsősorban a vidéki, alacsonyabb képzettségű, kétkezi munkások pártja kíván lenni, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Ami némi újdonságnak tekinthető az, hogy kidomborítani készül a PSD nemzeti jellegét, amitől azt remélheti, hogy sikerül megnyernie az AUR mérsékeltebb szimpatizánsait.
Az idő fogja eldönteni, hogy sikerül-e ez neki.