1989 előtt a magyar politika nem foglalkozott a Magyarország határain kívül élő legnagyobb magyar kisebbség, az erdélyi magyarok kérdésével. Kádár János – aki a Magyarországon bevezetett reformok miatt komoly problémákba keveredett a szovjet vezetéssel – nem akart új frontot nyitni Ceauşescuval.
Így a rendszerváltás ebből a szempontból is felkészületlenül érte az új magyar politikai erőket. Az egyetlen kivétel a Fidesz volt. 1990-ben megszervezték az úgynevezett Nyári Egyetemet és Tábort Bálványoson, amely később Tusnádra költözött (innen a mérsékelten ötletes szójáték: Tusványos), és amely minden volt, csak egyetem nem. A tábort – a koncertek és bulik mellett – a magyar és román értelmiség fórumának szánták. Ezzel a táborral, de a Fidesz vezetőinek egyéb látogatásával is Orbán pártja monopolizálta az erdélyi magyar kisebbség kérdését, és a többi párt ezt hallgatólagosan el is fogadta.
Egy másik fordulópont a 2004. december 5-i népszavazás volt. Akkor a magyar állampolgároknak kellett eldönteniük, hogy egyetértenek-e azzal, hogy a határon túli magyarok magyar állampolgárságot kapjanak. A szocialisták a „nem” szavazatra buzdítottak (a párt elnöke, Kovács László retorikusan feltette a kérdést: mit tennénk, ha 23 millió román munkavállaló megjelenne Magyarország határain?). A Fidesz viszont az „igen” szavazatra buzdított. Végül a népszavazás érvénytelen lett, de a Fidesz propagandája a szocialistákat nemzetellenes párttá bélyegezte, és a Fidesz megerősítette a magyar társadalomban azt a hallgatólagos konszenzust, hogy a határon túli magyarok „hozzájuk tartoznak”.
Ezt követően Tusványos a párbeszédre összpontosító nyílt fórumból zárt fórummá vált, ahol Orbán egyre radikálisabb téziseit mutatta be. Már évek óta csak az RMDSZ vezetői és ellenőrzött személyek vehetnek részt a látnok előadásain (feltéve, hogy szalmakalapot viselnek, amely a székelyharisnya és a lájbi mellett a szövetség vezetőinek giccses népnemzeti mivoltát hivatott illusztrálni).
Magyar Péter 2025 májusában lépett be ebbe az „idillikus” képbe, amikor Tihanyból Nagyváradra gyalogolt, majd később a Tisza-sziget meghívására részt vett egy nagyadorjáni gyűlésen. Magyar ezzel az akciójával több célt is követett. Egyrészt be akart lépni a Fidesz szimbolikus terébe – ahogyan később Kötcsén is tette –, hogy Orbán sehol ne érezze magát otthon, vagy ahogy egyszer mondta: „hogy érezzék az elvtársak a törődést”. Másrészt pedig azt akarta demonstrálni, hogy Orbánnak fontosabb a szélsőséges nacionalista George Simion, mint a magyar közösség. A legfontosabb cél pedig az volt, hogy megtörje a Fidesz monopóliumát az erdélyi magyar kisebbség felett, és alternatívát mutasson nekik. Ez utóbbi bizonyos mértékben megvalósult, hiszen a Tisza-szigetek gomba módra szaporodnak Romániában. Persze az erőviszonyokat alapjában véve nem tudta megváltoztatni, de a folyamat megindult, és mivel Magyarország súlyos gazdasági problémákkal küzd, kevesebb pénz jut Erdélybe, ami implicit módon kedvez a Tisza-mozgalom fejlődésének. Magyar Péter szerint már több RMDSZ-es vezető is felvette a kapcsolatot a Tiszával (ők azok az illegalisták, akik azt várják, hogy a magyarországi rendszerváltás után az új rezsim megjutalmazza őket).
Felvetődik a kérdés, hogy miért folyik ez a harc Erdélyért, amikor csak egy-két magyar képviselői hely a tét. Egyrészt a Fidesz már tavaly belengette azt az ötletet, hogy külföldi választókerületeket szervezhetne, és akkor Erdély szavazataival 7-8 képviselő kerülne be a magyar parlamentbe. Másrészt – és ez a fontosabb – nem csak a szavazatokról van szó, hanem a szimbólumokról is. A Fidesz megpróbálta, és nagyrészt sikerült is neki, a nemzetet a párttal egyenlővé tenni. A propaganda folyamatosan azt állítja, hogy a nemzeti eszmét csak a Fidesz képviseli, míg a többi párt nemzetellenes, eladta magát Sorosnak, az Európai Uniónak, Ukrajnának stb. A nemzeti párt eszméje nem lenne teljes Erdély nélkül. Orbán és Magyar is így érzi. Nem véletlen, hogy Magyar Péter mindenhová magával viszi a magyar nemzeti zászlót, és a közönségben is sokan vannak, akik zászlókat lobogtatnak. Ez Magyar ismételt betörése a Fidesz szimbolikus terébe.
Az Erdélyért folyó harc szimbolikus terepen zajlik. Ez nem annyira a szavazatokról szól, mint inkább a romániai magyarok lelkéért folyó verseny.