Egy korszak végén járunk – véli Bene Zoltán a Magyar Nemzetnek adott interjújában. A szegedi író, aki magát avitt figurának tartja, mert nem hisz mindabban, amit a fogyasztói társadalom értéknek tekint, úgy véli, hogy egyrészt naivitás, másrészt nagyképűség azt gondolni, hogy – az eddigi összes civilizációval ellentétben – a mostani, a modern, nyugati örök érvényű lesz. „Látszanak is a válságtünetek. Az egyik legszembeötlőbb, amely minden nagy civilizáció alkonyát jellemezte, a demográfiai. Amikor a civilizációt alkotó népesség már az önreprodukcióra sem képes. Ez is minden egyes korábbi nagy civilizációnál bekövetkezett. A Római Birodalom végnapjaiban, az ókor végén, a középkor hajnalán a pápák apácarendeket oszlattak fel, annyira kevés gyerek született. Ugyanez a maja civilizációnál rendkívül látványos, hiszen ezt sem járvány, sem háború, sem hódító, sem egyéb külső hatás nem erodálta, egyszerűen az elaggás szüntette meg. Eljutott a civilizáció arra a pontra, amikor már nem volt elég embere ahhoz, hogy fenntartsa a technológiát. Mi is az aggkorba értünk a civilizációnkkal.” Oswald Spenglert idézi: a civilizációknak is olyan életciklusaik vannak, mint az emberi életnek. Van gyerek-, felnőtt- és öregkoruk. És meg is tudnak halni.
A romániai társadalom önpusztító állapotára vall a Mentsük meg a Gyermekeket nemzetközi segélyszervezet felmérése, amely szerint a romániai gyermekek 55 százaléka külföldre költözne. 26,3 százalékuk a jobb tanulmányi lehetőségek, 21,9 százalék a hazai életkörülményekkel szembeni elégedetlenség, 5 százalék családegyesítés céljából.
A nyugati civilizáció peremén lám, hatványozottan fenyeget a függőleges veszedelem, a demográfiai elöregedéshez csapódik a kivándorlás, az elmenekülés, a hátat fordítás ténye is. Elöregedik, letöredezik a korfa. És nincs, aki gondozza. A családi támogatás minálunk mézesmadzag, örök ígéret. Szakpolitikusok szajkózzák a mantrát, hogy kár lenne anyagilag is ösztönözni a családokat a gyerekvállalásra, mert az kizárólag érzelmi ügy.
A családoknak meg a maguk baja ellátni a kötelékükben élő gyermekeket és fiatalokat, nem az államé – hangsúlyozzák.
Eközben kiderült, hogy a 15 és 29 év közötti romániai fiatalok 23 százaléka súlyos anyagi és szociális nélkülözésben élt 2021-ben, szemben a 6,1 százalékos európai uniós átlaggal. Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat közzétett adataiból az is kiderült, hogy 2021-ben az Európai Unióban élő 15–29 éves fiatalok mintegy 25,3 százaléka, azaz 17,8 millió személy volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának. Ez az arány Romániában volt a legnagyobb, 36,1 százalék.
Elgondolkodtató Bene Zoltán látlelete a nyugati társadalom aggkoráról. De még inkább elborzasztóak a hazai politikai osztály demenciájának egyre inkább kiütköző jelei, amellyel a romániai társadalom heveny problémáit kezelik. Vagy inkább nem kezelik, s így válnak krónikussá. Még a nyugati civilizáció alkonya előtt elsötétülhet minden a Tündérkertben.