Az egyik legnagyobb szoftvergyártó cég honlapja szerint „a kiberbiztonság – más néven digitális biztonság – a digitális adatok, készülékek és eszközök védelmére irányuló lépések összessége”. A tájékoztató szerint a védendő dolgok közé tartoznak a felhasználó „személyes adatai, fiókjai, fájljai, fényképei, sőt még a pénze is”. Az említett forrás kitér arra, hogy a kiberbiztonság fogalmát három kulcsszó határozza meg. Az amerikai titkosszolgálat – a CIA – betűjelével azonos e három kulcsszó kezdőbetűje, ezek a Confidentiality – azaz bizalmasság, az Integrity – azaz adatintegritás és az Acces – azaz hozzáférés. Mint írja, a bizalmasság „a titkos információk védelmére utal, valamint annak a biztosítására, hogy csak jogosult személyek férhessenek hozzá a fájlokhoz és a fiókokhoz”; az adatintegritás biztosítja azt, hogy a felhasználó adatai „valóban megfeleljenek a tárolni kívánt információknak, és hogy senki ne szúrjon be, módosítson vagy töröljön semmit” annak engedélye nélkül; a hozzáférés annak a biztosítása, hogy a felhasználó „szükség szerint hozzá tudjon férni az adataihoz és a rendszereihez”. Példaként említi az idézett forrás, hogy hozzáféréssel kapcsolatos probléma például egy szolgáltatásmegtagadási támadás, amelynek során a támadók elárasztják a felhasználó rendszerét hálózati forgalommal, ezáltal gyakorlatilag lehetetlenné téve a rendszer elérését, vagy másik felhozott példa „egy zsarolóprogram…, amely titkosítja a rendszerét, és ezzel megakadályozza a használatát”.
Az említett honlap arra is felhívja a figyelmet, hogy a biztonság folyamat, nem termék, nem szabad csupán a kártevőirtó szoftverekre és a tűzfalakra hagyatkozni, „a digitális biztonság megvalósításához jól átgondolt folyamatokat és eljárásokat is be kell vezetni”. Ilyenek a biztonsági másolatok készítése, a helyes internetes szokások kialakítása – mint például az, hogy nem nyit meg kéretlen csatolmányokat, hivatkozásokat –; de ilyen eljárás a szoftver állandó frissítése, az erős, egyedi jelszavak használata vagy a többtényezős hitelesítés. Ugyanakkor felhívja a figyelmet az adott forrás az eszközök zárolásának szükségességére, ezt megtehetjük jelszóval, PIN-kóddal, biometrikus hitelesítéssel – például ujjlenyomat vagy arcfelismeréssel.
Az elmúlt hét első olvasásra egyik legszórakoztatóbb híre az volt, hogy „félreérthetetlen pornóképek jelentek meg képernyőn a kutatásért, innovációért és digitalizációért felelős minisztérium pénteki kiberbiztonsági konferenciáján”. Első olvasatban valóban szórakoztató a hír, de ha jól belegondolunk, számos aggályt vett fel a történés. Az egyik hazai magyar portálon megjelent anyag szerint a kiberbiztonságról szervezett online konferenciát a Kutatási, Innovációs és Digitalizációs Minisztérium. A tanácskozás alatt „a képernyőn felnőtteknek szóló, explicit tartalmú képek kollázsa jelent meg, amely a konferenciához a Zoom platformon keresztül csatlakozó online résztvevőket a romániai kiberbiztonságról és -védelemről szóló törvénytervezetről szóló tanácskozáshoz kapcsolta”. A szaktárca sajtóközleményében „sajnálatosnak” nevezi a helyzetet: A kérdéses képeket az online nyilvános vita egyik résztvevője helytelenül terjesztette a képernyőn, a minisztérium által támogatott teljes átláthatóság eredményeként. A vita egyik résztvevője egy hamis avatárt használva belépett a Zoom platform »képernyőmegosztás« opciójába és pornográf anyagokat terjesztett”.
Nyilván, ezzel nincs vége az ügynek, a szaktárcánál belső vizsgálatot indítottak a vétkesek azonosítására. Tény azonban, hogy szándékosan, tudatosan – vagy ne adj’ Isten tudatlanságból, butaságból, véletlenül – valaki egy online konferencia-platformon tiltott tartalmat tett közzé. A szándékosság mögött a kezdeményezés hiteltelenítése állhat. De azt sem tartanám kizártnak, hogy a számítógépe lehetőségeit nem ismerő felhasználó unta a konferenciát s közben felnőtt tartalmakat nézett, s valami általa nem ismert parancsgombot megnyomva másokkal is megosztotta az általa nézetteket. A legnagyobb baj az, ha egy kiberbiztonsági konferencián megtörténhet a fent vázolt eset, akkor előfordulhat például üzleti vagy szakmai fórumon, vagy netán online egyetemi előadáson, iskolai tanórán is.