„Lehet belőled nagy ember – és hadd legyen! –, de szív nélkül, szeretet nélkül igazán naggyá nem leszel. Ne bízd el hát magad, ha csodálják elméd tündöklését: sok fényes elme elhomályosult már, de a szív – jó vagy rossz –, megmarad utolsó dobbanásáig annak, ami volt első dobbanásakor.” Az elhangzott idézet Benedek Elektől származik, a nagy mesemondó 1929. augusztus 17-én hunyt el Kisbaconban.
Egyszerű oka van a mai témaválasztásnak: a mindennapi rohanásban megfeledkezünk a mesékről, arról, hogy mi is voltunk gyerekek. Pedig néha most is jó volna belemerülni az álmok és a képzelet világába, kizárni a külvilág zaját. De mi kell ahhoz, hogy belemerülhessünk? Mekkora felelősség nyomja a vállát annak, aki meséket ír? Mitől lesz igazán hiteles az illető? Válaszként felolvasok egy újabb idézetet Benedek Elektől: „A gyermekkönyv, az ifjúsági könyv a legnehezebb faja az irodalmi műnek. Ide nem elég erős írói tehetség. A legzseniálisabb író is kudarcot vall, ha tehetségéhez nem járul mélységes mély kedély, s mindenekfelett: a gyermekvilágnak erős szeretete.”
Benedek Elek az alapokat szülőfalujában, Kisbaconban rakta le, ott ismerkedett meg a székely népmesék és mondák gazdag világával. Nyolcévesen a székelyudvarhelyi református kollégium diákja lett, és már akkoriban kezdett gyökeret verni benne az a gondolat, hogy a székely nép mesemondó fiaként köteles felkutatni az értékeket, épp ezért éveken át rendszeres látogató volt a székelyföldi falvakban, ahol lejegyezte az ott hallott népmeséket, mondákat és balladákat. A megtalált kincseket pedig később igyekezett mindenki számára hozzáférhetővé tenni.
Számos gyermeklap, kötet fűződik a nevéhez, az igazi szívügye azonban a Magyar mese- és mondavilág című ötkötetes mű volt, amely közel négyszáz tündérmesét, történeti személyekhez, földrajzi helyszínekhez kapcsolódó mondát, néhány legendát és állatmesét foglal magában.
A Cimbora című folyóiratról sem feledkezhetek meg, amely 1922 és 1929 között jelent meg. Benedek Elek nagy lelkesedéssel, odaadással szerkesztette a lapot, sőt nemegyszer ő is tollat ragadott. Tekintélyének és szervezőmunkájának köszönhetően többek között Áprily Lajos, Berde Mária, Dsida Jenő, Kós Károly, Reményik Sándor és Tamási Áron is csatlakozott a kereken százra becsült munkatársi gárdához. Az egyik legfontosabb rovat az Elek nagyapó üzeni volt: gyermeklevelek ezreire válaszolt, tanácsokat adott fogadott unokáinak, buzdította, bátorította, és mindvégig nevelte őket. Egyik üzenetében ezt írta a Cimboráról: „Ennek az újságnak minden sora egy szent célt szolgál: nemesen, emberségesen gondolkodó, művelt magyarokká nevelni titeket.”