A napokban beugrott hozzám Ferencz Imre, egykori újságíró kollégám, de ami ennél is fontosabb, kiváló költő, és stílszerűen, a következő két sorral dedikálta válogatott verseinek frissen megjelent kötetét: „ Bekerültem a székely százba, hála Istennek még lábon állva…” A „székely száz” esetünkben a Hargita Kiadóhivatal és a Székelyföld Alapítvány száz kötetesre tervezett, Székely könyvtár elnevezésű könyvsorozatát jelenti, amely időben és térben többszáz évet és több olyan országot, régiót átfog, ahol székely alkotók megfordultak, illetve műfajilag a székely népballadáktól és Mikes Kelemen rodostói leveleitől kezdve novellákon, regényeken, életrajzi visszaemlékezéseken át világirodalmi esszékig tartalmaz rangos szellemi-irodalmi értékű munkákat. Ferencz Imre versei, a sorozat 67. köteteként, a tegnap megnyílt 24. Nemzetközi Marosvásárhelyi Könyvvásár alkalmából jelentek meg, de jól eső érzés volt olvasni egy másik ismerősöm email-jét is, aki arról szólt, hogy az egykori temesvári Garabonciás együttesről írott könyv ugyancsak itt lát napvilágot, mint ahogyan Nagyváradtól és Kolozsvártól Csíkszeredáig több kiadó is értesített, hogy milyen új könyveket mutatnak be. Amint éppen most Marosvásárhelyre tartok és egy parkolóban álltam meg, hogy beolvassam ezt a jegyzetet, eszembe jut, hogy már indulásától fogva rendszeres látogatója voltam-vagyok ennek a könyves eseménynek és ki nem hagynám semmi pénzért. Nem azért, hogy könyvet vásároljak, hiszen ha nagyon akarom, előbb-utóbb kézzelfoghatóan vagy online, a világhálón, mindent megtalálok, hanem a hangulatáért. Azért, amit csak itt lehet érezni, hogy a könyvek mögött pezsgő szellemi élet, kemény alkotói munka áll, mindazzal egyetemben, amit az utóbbi immár közel három évtizedben, itt Erdélyben is meg kellett tanulni. Pontosabban: a központosított könyvkiadás szétbomlása után létrejött könyvműhelyek hogyan tudnak megbírkózni a piacgazdasági menedzsmenttel, miként képesek új kommunikációs formákat létrehozni, mennyire nyitottak arra, hogy bármiféle pályázati rendszerben is megtalálják az értékeket, méghozzá a kisebb-nagyobb fokú politikai-gazdasági befolyásolást is kivédve. Itt lehet érezni, hogy immár esztendők óta a gyermekirodalom az a piaci rés, amely mellett nemcsakhogy kitart a közönség, hanem még tágítja is, mint ahogyan itt válik nyilvánvalóvá, hogy a huszadik századvégi és huszonegyedik századeleji kortárs írók és kortárs művek miként válnak klasszikussá, mondhatni a szemünk láttára. Mint ahogyan itt lehet levonni azt a mondhatni immár egyértelmű következtetést is, hogy az oly nagy diadallal betört elektronikus könyvek és elektronikus könyvolvasók, valamint táblagépek és mobiltelefonok nem szorítják ki a hagyományos könyvet, szépen megférnek egymás mellett, hiszen mindkettőjüknek meg vannak a maguk előnyei. Egy-egy ilyen könyvvásárra mindig száznál is több rendezvényt terveznek és köztük persze voltak-vannak-lesznek olyanok is, amelyekre vagy nem megy el senki, vagy csupán néhányan lézengenek a székeken. De mindez nem jelent kiábrándulást: a lényeg az összhatás, a találkozások, az elhangzó gondolatok, a könyvborítók színeinek és formáinak a hangulata, annak a látványa, hogy a kisiskolásoktól az idősekig még mindig milyen sokan és milyen tisztelettel fogják meg a könyveket, forgatják annak lapjait. És azt is tudom, hogy egy-egy ilyen könyvvásárnak nagyon-nagyon örvendenének a feledhetetlen kiadó-személyiségek, Domokos Géza és Tőzsér József is, mint ahogyan egészen biztosan eljön majd az a nap, amikor formai-tartalmi könyvdíjakat is fűznek a nevükhöz, vagy olyan könyvtervezők nevéhez, mint például Deák Ferenc. Hiszen egészen bizonyos: a könyvvásár marad, az olvasó marad és természetesen a könyvek is maradnak…
Május elseje
Május elsején rendszerint belefulladt valaki a medencébe – ezzel a példázatértékű mondattal traktált édesanyám, ha a jeles munkaszüneti napon, a munka ünnepén kölyökkoromban netán a Bánffy-fürdőre menni kerekedett kedvünk.
Tovább...Kisasszonyok alkonya?
Emlékszem, hogy gyerekkoromban a 80 éves tanítónénit az egész falu Mária kisasszonynak szólította. S az idős hölgy szinte már büszkén viselte a megnevezést. Nem talált férjet, vagy őt nem találták meg, azt már nem tudom, így aztán gyereket sem szült. De mi mindannyian a gyerekeinek számítottunk. Gyakorta még játszani is az ő udvarára jártunk.
Tovább...Kormányok és ormányok
Nem hagy nyugodni a fehér elefánt. Hiába kérlel józanabbik énem, hogy töröljem le elmém tájképéről e képzeletbeli lényt, makacsul felbukkan újra és újra, sőt egyre jobban világít, minél jobban igyekszem halványítani képét.
Tovább...Rafi
Négy esztendővel ezelőtt jelent meg a 2017-ben, hatvan éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt kiváló képzőművésszel, Nagy Ödön életével és munkásságával foglalkozó monográfiám, amelyben arról is szó esett, hogy a művész a gyergyószárhegyi alkotótáborban, amely éppen idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, többször is találkozott a községben élő Rafi Lajossal, a cigány költővel.
Tovább...