?Én csupa kilences vagyok, hiszen az 1899. év kilencedik hónapjának kilencedik napján születtem? ? mondta valamikor a múlt században Illyés Gyulának az a Brassóban született Halász Gyula, akit Brassaiként, Párizs fényképész-felfedezőjeként ismer a világ fotóművészete és akinek Picassoról írt-fotózott könyve 12 kiadást ért meg Franciaországban. Kevesebben tudják viszont, hogy az 1919-ben a francia fővárosba került Brassai nem szakította meg a kapcsolatát szülőföldjével, cikkeit, beszámolóit, fotóit hosszú éveken át közölte a Brassói Lapok, a Napkelet, a Keleti Újság és a Periszkóp. Alighanem erre az erdélyi sajtómúltra gondolt a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, amikor két esztendővel ezelőtt a nagy mester nevével fémjelzett fotópályázatot írt ki a magyar sajtófotósok számára. És az első rendezvény olyan jól sikerült, hogy már a másodikra is begyűjtötték a fotókat, a legjobbakat pedig vándorkiállításon mutatják be. A sajtófotók a nagyváradi várból indultak, és ma érkeztek Csíkszeredába, itt délután hat órától a Megyeháza Galériában állítják ki a mintegy ezer fotóból készült válogatást. Portrékat, riportokat, szociófotókat, sportfotókat és más kategóriákba besorolt fényképeket láthat a nagyközönség, és közben elgondolkodhat azon is, hogy manapság, amikor majd mindenki fotózik, vajon hogyan lehet megkülönböztetni a profit az amatőrtől? Nos, a média útjain elég sokat barangoltam ahhoz, hogy néhány tipped adjak nem csupán a kiállítást megtekintőknek, hanem általában az újságolvasóknak is. A jó sajtófotó legfontosabb jellemzője, hogy azonnal magára irányítja az olvasó tekintetét és nem marad csak a szöveget kiegészítő illusztrációnak, hanem önálló információértékkel is bír. Az így dolgozó sajtófotós pedig keresi a szokatlanabb szögeket és nem elégszik meg azzal, hogy mindig ugyanarról a helyről és ugyanarról a szintről fényképez, hanem eredeti akar lenni. Inkább készít dinamikus, mint statikus képeket, soha nem állítja be előre az alanyokat, hanem gépével követi őket és a legalkalmasabb pillanatokban oldja ki a zárat. Nem csupán arcokat, hanem kifejezéseket keres. Az élet sokszínűségét próbálja megfogni a másodperc töredékében és nem hosszú időn át fotóz, akár színesben is, kényelmes szürkeségeket. Az igazi fotóriporter már a felvétel pillanatában olyan kompozíciókat készít, amelyeknek olvasókra gyakorolt hatásával tisztában van, és igyekszik a helyszínen is kiszűrni a semmitmondó részeket. Sőt mi több, a jó fotóriporter egyben szerkesztő is. Észreveszi mindazt, ami eltér a megszokottól és arra fele fordítja a gépét, még akkor is, ha az események nem a főszereplőkkel történnek. A valóban szakmájának élő sajtófotós soha nem azért készít képet, hogy eleget tegyen a szerkesztőségi megrendelésnek, hadd legyen ott valami, ha már kérik, hanem igyekszik élettel-alkotással, sajátos nézőponttal megtölteni a legszürkébb témát is. És végül, de nem utolsósorban: a valóságnak ezernyi arca van és egyetlen, a teljességből kiragadott fotó, még inkább a manipuláció eszköze, mint a szó. Az igazi fotóriporter, az őszinte sajtófotós éppen ezért minél jobban igyekszik megközelíteni a valóságot. Nézzük tehát ezeknek a támpontoknak a birtokában az Erdélyben vándorló sajtófotó kiállítást, és akkor is gondoljunk a fényképek minőségére, ha nem csak a kiállításon, hanem az újságokban, vagy a közösségi oldalakon találkozunk velük.
Kisasszonyok alkonya?
Emlékszem, hogy gyerekkoromban a 80 éves tanítónénit az egész falu Mária kisasszonynak szólította. S az idős hölgy szinte már büszkén viselte a megnevezést. Nem talált férjet, vagy őt nem találták meg, azt már nem tudom, így aztán gyereket sem szült. De mi mindannyian a gyerekeinek számítottunk. Gyakorta még játszani is az ő udvarára jártunk.
Tovább...Kormányok és ormányok
Nem hagy nyugodni a fehér elefánt. Hiába kérlel józanabbik énem, hogy töröljem le elmém tájképéről e képzeletbeli lényt, makacsul felbukkan újra és újra, sőt egyre jobban világít, minél jobban igyekszem halványítani képét.
Tovább...Rafi
Négy esztendővel ezelőtt jelent meg a 2017-ben, hatvan éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt kiváló képzőművésszel, Nagy Ödön életével és munkásságával foglalkozó monográfiám, amelyben arról is szó esett, hogy a művész a gyergyószárhegyi alkotótáborban, amely éppen idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, többször is találkozott a községben élő Rafi Lajossal, a cigány költővel.
Tovább...Ami az etnikai politizálás kizárólagossága mögött van
Az RMDSZ szóvivője, Csoma Botond egyértelművé tette, hogy az etnikai politizálásnak nincs alternatívája addig, amíg Romániában olyan visszaélések történnek, mint a magyarsága miatt bántalmazott lugosi fiú esete.
Tovább...