Úgy hozta a véletlen, hogy jelen lehettem a marosvásárhelyi katolikus líceum eddigi tanévkezdéseinél, a történész konferenciák után alkalmam volt elbeszélgetni, nem is egyszer, leváltott igazgatójával és természetesen a Marosvásárhelyi Forgatagon magam is aláírtam azokat az íveket, amelyeken a szülők egy csoportja gyűjtött támogató aláírásokat, még akkor is, ha eleve látszott a táblázatokon, hogy személyi adatok híján, csupán a név és aláírás alapján, hitelességük bármilyen jogi intézménynél azonnal megkérdőjelezhető. És nem véletlenül említettem a jogot, illetve a jogi intézményt, mert a háttér politikai játszmái mögött az előtérben éppen ezekbe a bonyolult jogi és közigazgatási útvesztőkbe keveredett bele a katolikus középiskola, olyannyira, hogy ember legyen a talpán, aki átlátta, hogy mi is történt voltaképpen a Maros megyei tanfelügyelőség, a Maros megyei tanács, a Marosvásárhelyi Tanács Bermuda háromszögében, nem is beszélve a Bukarestbe vezető tanügyi szálakról. Éppen ezért jómagam nagyon hiányoltam a héten megtartott, iskolát támogató marosvásárhelyi egyházi tömegrendezvényen ? tüntetésnek aligha nevezhetném, hiszen a hasonló megmozdulásoknak teljesen mások a jellemzői – , hogy nem szólalt fel egyetlen jogász sem, és nem készítettek valamiféle olyan kronológiát, amelyben időrendi sorrendbe szedték volna a történteket, az általánosságokon túl a nagyközönséggel is pontosan megismertetve a helyzetet. Ugyanakkor szívesen felfedeztem volna a szónokok között a több püspökségből álló, úgymond teljes romániai katolikus egyháznak az üggyel rokonszenvező képviseletét, annál is inkább, mivel jónéhány hónappal ezelőtt a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia, mint intézmény, külön közleményben már támogatásáról biztosította a marosvásárhelyi katolikus líceumot. Az országban még szép számban működnek katolikus líceumok, talán szólhattak volna ezeknek a testvériskoláknak a küldöttségei is, hogy elmondják, miként alakultak, miképpen építették fel saját oktatási rendszerüket és milyenek a kilátásaik, mint ahogyan az érvek sorában nyugodtan fel lehetett volna sorakoztatni általában az egyházi oktatás helyzetét Romániában, hiszen a hazai neoprotestáns egyetemektől kezdve egészen az ortodox középiskolákig ugyancsak összetett a kép és az analógiákból levonhatók olyan következtetések, amelyek rendkívül hasznosok lehetnek abban a tanügyi és jogi összevisszaságban, amely a szóban forgó iskola körül kibontakozott. Annál is inkább, mivel a küzdelemnek még korántsincs vége. Úgy tűnik, kompromisszumképes megoldásként, a katolikus líceum, pontosabban az önálló jogi személyiségétől megfosztott oktatási intézmény már beiratkozott növendékei, a létrejövő osztályok, egyelőre a Bolyai Líceumhoz csapódva kezdik meg a tanévet, azaz visszatértek oda, ahonnan két esztendővel ezelőtt elindultak, de a kör még közel sem zárult be. Az elkövetkező hetekben-hónapokban a politikai és etnikai vonatkozásokon túl számos jogi vonatkozás felsorakoztatására, különböző megfogalmazások értelmezésére van kilátás, ezért elengedhetetlen, hogy az egyház iskolaalapítási joga és a szülők valamint a gyermekek iskolaválasztási szabadsága általános jogának hangoztatásán túl jobban készüljünk fel a részletekre. Hiszen néhány szó elírása is elindíthatja a lavinát, különösen az arra alkalmas környezetben. Valamikor a székelyföldi magyar középiskolásokat úgy indították a szülők a romániai egyetemekre: neked kétszer annyit kell tudni, ha érvényesülni akarsz. Ma sincs másképpen.
Kisasszonyok alkonya?
Emlékszem, hogy gyerekkoromban a 80 éves tanítónénit az egész falu Mária kisasszonynak szólította. S az idős hölgy szinte már büszkén viselte a megnevezést. Nem talált férjet, vagy őt nem találták meg, azt már nem tudom, így aztán gyereket sem szült. De mi mindannyian a gyerekeinek számítottunk. Gyakorta még játszani is az ő udvarára jártunk.
Tovább...Kormányok és ormányok
Nem hagy nyugodni a fehér elefánt. Hiába kérlel józanabbik énem, hogy töröljem le elmém tájképéről e képzeletbeli lényt, makacsul felbukkan újra és újra, sőt egyre jobban világít, minél jobban igyekszem halványítani képét.
Tovább...Rafi
Négy esztendővel ezelőtt jelent meg a 2017-ben, hatvan éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt kiváló képzőművésszel, Nagy Ödön életével és munkásságával foglalkozó monográfiám, amelyben arról is szó esett, hogy a művész a gyergyószárhegyi alkotótáborban, amely éppen idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, többször is találkozott a községben élő Rafi Lajossal, a cigány költővel.
Tovább...Ami az etnikai politizálás kizárólagossága mögött van
Az RMDSZ szóvivője, Csoma Botond egyértelművé tette, hogy az etnikai politizálásnak nincs alternatívája addig, amíg Romániában olyan visszaélések történnek, mint a magyarsága miatt bántalmazott lugosi fiú esete.
Tovább...