A napokban az egyik nyárádmenti településen jártam, a helység néhány más társával együtt katolikus sziget maradt a környező református falvak gyürűjében, és a nép immár történelmi idők óta úgy is hívja ezt a jól körülhatárolható területet, hogy Szentföld. Nos, mint minden Szentföldön, természetesen itt is van Kálvária, tizennégy állomás vezet fel a koponyák hegyének, a Golgotának a tetejére, a régi fakeresztek azonban elkorhadtak és újabbakkal, népi faragásos jellegűekkel cserélték ki, miközben a feliratokat is belevésték az alaposan lekezelt, és így több nemzedék számára is időtállónak bizonyuló cserefába. Hogy ne zavarják a meredek hegyre való kapaszkodást, néhány keresztet egy-egy gazdának az udvarán is elhelyeztek. Ilyképpen úgy tűnt, mintha az ottlakók mindennapi élete és Jézus életének immár két ezer év óta tartó időtlensége valamiképpen összefonódott volna, emlékeztetve a bibliai szenvedéstörténet emberi sorsokra is utaló, örök példázatára. Mindez talán még nyilvánvalóbb Gyimesbükkön, ahol az immár több mint negyven éves, de a helyiek által még mindig új templomnak mondott egyházi hajlék mellett néhány évvel ezelőtt Xántusz Géza csíkszeredai képzőművész olyan kálvária-megállókat készített, amelynek kőtömbjein, egymás fölé helyezve, a nagypénteki krisztusi keresztút hagyományos jelenetei és a csángótörténelem valamint életforma legfontosabb eseményei foglalnak helyet. Bent a templomban viszont ott sorakoznak a falakon annak az 1956 után Rómában élt Prokop Péter pap-festőnek, pap-írónak a színes, expresszionista Golgota metszetei, amelyeknek tanulmányozása önmagukban is felérnek a modern képzőművészetbe vezető jónéhány előadással. De ha jobban szétnézünk az erdélyi templomokban, szinte mindenhol megfigyelhető, hogy a naív felfogású, névtelenek által készített olajfestményektől és lenyomatoktól a neves, jelenkori művészek által bronzból kiöntött domborművekig hányan meg hányan próbálkoztak meg azzal, hogy ugyanazt a tartalmat más és más formákba öntsék, olyképpen, hogy az ott élők számára az egyetemesség üzenetét sugározzák. A templomfalakon kívül pedig Erdélyben talán az egyik legsajátosabb a csíksomlyói kálvária, hiszen itt, időben és stílusban is alaposan eltérve egymástól, csíki és gyergyói falvak állították fel a maguk kőkeresztjeit a Kis-Somlyó hegyére vezető, térdet és szívet próbára tevő ugyancsak meredek kapaszkodón, amelyet majd a pünkösdszombati búcsún a bátrabban közül többszázan járnak be, miközben nagyobb csoportokban vonuló társaik inkább a kényelmesebb, de jóval hosszabb kerülő utat választják. De ne siessünk előre az időben: ma még nagypéntek, amely a szenvedésen túl is a megújulás, a feltámadás igéretét hordozza, és az idén nem is akárhogyan, hanem az ország keresztényei számára ugyanazon időben. Ritka alkalom, amikor más és más nyelven, de egybe esnek az elkövetkező napok éjféli és a nappali szertartásai. És talán figyelmeztetnek is: a húsvéti jelképek valamennyiünk számára közösek. Milyen jó lenne azokat nem elveszíteni más napokon sem.
Május elseje
Május elsején rendszerint belefulladt valaki a medencébe – ezzel a példázatértékű mondattal traktált édesanyám, ha a jeles munkaszüneti napon, a munka ünnepén kölyökkoromban netán a Bánffy-fürdőre menni kerekedett kedvünk.
Tovább...Kisasszonyok alkonya?
Emlékszem, hogy gyerekkoromban a 80 éves tanítónénit az egész falu Mária kisasszonynak szólította. S az idős hölgy szinte már büszkén viselte a megnevezést. Nem talált férjet, vagy őt nem találták meg, azt már nem tudom, így aztán gyereket sem szült. De mi mindannyian a gyerekeinek számítottunk. Gyakorta még játszani is az ő udvarára jártunk.
Tovább...Kormányok és ormányok
Nem hagy nyugodni a fehér elefánt. Hiába kérlel józanabbik énem, hogy töröljem le elmém tájképéről e képzeletbeli lényt, makacsul felbukkan újra és újra, sőt egyre jobban világít, minél jobban igyekszem halványítani képét.
Tovább...Rafi
Négy esztendővel ezelőtt jelent meg a 2017-ben, hatvan éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt kiváló képzőművésszel, Nagy Ödön életével és munkásságával foglalkozó monográfiám, amelyben arról is szó esett, hogy a művész a gyergyószárhegyi alkotótáborban, amely éppen idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, többször is találkozott a községben élő Rafi Lajossal, a cigány költővel.
Tovább...