A tegnap, csütörtökön délután nagyszabású kiállítás nyílt Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban Gaál András festőművész emlékére. A Nagy Imre, Nagy István, Márton Ferenc fémjelezte székelyföldi festők után Gaál András vált az az igazi klasszikussá, aki végleg beírta nevét az erdélyi festőművészet krónikájába. És hogy miért, arra jó választ ad, ha röviden felidézem életútját.
1936. március 9-én született Gyergyóditróban, 1950–1954 között a Marosvásárhelyi Zene- és Képzőművészeti Középiskola növendéke, ezt követően a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Akadémia Festészet-Pedagógia szakán folytatta főiskolai tanulmányait.
1959–1999 között rajztanár Csíkszeredában, kezdetben a helyi líceumban, majd 1972-től az általa is létrehozott művészeti elemi- és középiskolában. Négy évtizedes pedagógusi munkássága alatt alkotóvá váló vagy művészetkedvelő nemzedékek egész sorát bocsátotta útjára.
A múlt század hatvanas-hetvenes éveiben találta meg szinte valamennyi technikában – olaj, akvarell, pasztell, akril – azt a konkrét és absztrakt határán mozgó látásmódját, amelynek segítségével önmagán átszűrve, erőteljes expresszionizmussal, és fegyelmezett konstruktívizmussal festi meg Székelyföld domborzati és településszerkezeti jellegzetességeit. Az erdélyi és általában a magyar tájképfestészet megújítójának tekintik. Festészete menetközben figurális kompozíciókkal, portrékkal és monumentális munkákkal is gazdagodott.
Csíkszeredában nevéhez fűződik a rendszeres képzőművészeti kiállítások elindítása, ebben nagy szerepet játszott a Romániai Képzőművészek Szövetsége megyei fiókjának az élén betöltött szerepe.
1974-ben az újságíró Zöld Lajossal és festőtársával, Márton Árpáddal együtt megalapították a Szárhegyi Barátság Alkotótábort, amely három évtized alatt Erdély és Románia egyik legnagyobb állandó gyűjteményét hozta létre.
Gaál András 2003-ban gyermekeit követve a magyarországi Pannonhalmára költözött és itt, valamint számos más magyarországi helységben szervezett művésztelepeket, illetve az évek során részt vett számos európai és ázsiai ország képzőművészeti alkotótáboraiban. Erdélyi jelenlétét sem adta fel, minden évben több hónapot töltött Marosfőn és többször is részt vett az immár klasszikusok táborának nevezett szárhegyi valamint gyimesi, borospataki művésztelepeken.
Öt évvel ezelőtt, 2021 augusztus 6-án, 85 éves korában hunyt el Pannonhalmán.
Életében mintegy 1500 képet festett, amelyek a világ számos országában, köz- és magángyűjteményekben megtalálhatók, gazdag pályája során számos kitüntetésben, díjban és elismerésben részesült, munkásságáról több könyv is megjelent. Még életében állandó kiállítást adományozott szülőfalujának, Gyergyóditrónak, amelynek díszpolgára és amelyet a Gaál-család később, halála után, még több festménnyel bővített. Műveit őrzi ezenkívül a szárhegyi gyűjtemény, a Csíki Székely Múzeum és Pannonhalma.
Most, erre az emlékkiállításra, valamennyi helyszínről érkeztek munkák, hogy úgymond keresztmetszetében tekinthessük meg azt a hagyatékot, amely immár a székelyföldi, az erdélyi és az összmagyar képzőművészet közös kincse.
A kiállítás a Csíki Székely Múzeumban szeptember 9-ig tekinthető meg.
