Shakespeare halott; Cervantes is halott…; és én se érzem jól magam – kezdte egyik előadását Mark Twain. Ez az irodalomtörténeti momentum, akkor jutott eszembe, amikor azt olvastam, hogy megszűnt a magyarországi napilapkiadás, a Nyugati Jelen is beszünteti januártól megjelenését és a héten negyedik sorozatának 1900. számához érkező Brassói Lapok is bajban van. Mire várhat a nyomtatott sajtó megrögzött híve? Valószínűleg a csodára…Olyan csodára, amilyen az Óperencián túl történt.
Olvasom, hogy miközben a helyi sajtó hanyatlik, egy 25 éves amerikai fiatalember mégis megvette szülővárosának újságját. Két héttel ezelőtt Evan Newton megvásárolt egy georgiai helyi újságot. Newton ma Amerika egyik legfiatalabb újságtulajdonosa. A 25 éves fiatalember két héttel ezelőtt vette át a The Monticello News nevű hetilapot.
„Soha nem volt saját vállalkozásom” – mondja, és elismeri, hogy alig végzett az egyetemen. Most háromfős személyzetet irányít, plusz egy maroknyi szabadúszót és szerződéses kézbesítőt.
Newton a lapot annak régóta tulajdonosától, a 70 éves Kathy Muddtól vásárolta meg – korábban hat hónapig gyakornokként dolgozott nála, mielőtt egy másik közeli újsághoz került riporterként és szerkesztőként. Nem árulta el, mennyit fizetett a lapért, de elmondta, hogy a pénzt megtakarításaiból és a vásárlás finanszírozásával teremtette elő. A lap összesen 1800 digitális és nyomtatott előfizetővel a megye 18000 lakosának 10 százalékát éri el, így az üzlet messze nem virágzó. Ha Newton nem lép közbe, a The Monticello News vagy végleg bezárult volna, vagy eladták volna egy újságkonglomerátumnak, és 145 éves története során először került volna ki a helyi közösség kezéből.
Newton elárulta, hogy nem akart „tétlenül ülni”, és nézni, ahogy bármelyik forgatókönyv valóra válik.
2005 óta az amerikai újságok 40 százaléka – vagyis közel 3500 kiadvány – szűnt meg. A Northwestern Egyetem jelentése szerint mindössze két évtized alatt 150-ről 210-re ugrott azoknak a megyéknek a száma, ahol már nincs rendszeres helyi hírszolgáltatás. „Amióta mindenkinek van mobiltelefonja – mondta Mudd –, mindent a telefonon intéznek. A fiatalok pedig nem veszik kézbe az újságot, hogy elolvassák.” A nagyvállalatok felzabálták, ami megmaradt. Amikor ezek a vállalatok átveszik az irányítást, az újságok elveszítik a lelküket. Newton elmesélte, hogy az alatt a rövid idő alatt, amit az iparágban töltött, végignézte, ahogy ez megtörténik. Az egész azzal kezdődik, hogy a hangsúly a helyi tartalomról a regionálisra helyeződik át, olyanok irányítása alatt, akik talán soha nem is tették be a lábukat abba a városba, amelyet az újság szolgál. Ezután jönnek a költségvetési megszorítások, az elbocsátások, és talán még a nyomtatott kiadástól való teljes elfordulás is. Ez történt tavaly nyáron az állam legnagyobb lapjánál, az Atlanta Journal-Constitutionnál is.
Egy erős helyi újság hiánya mélyreható következményekkel járhat. A helyi tudósítások hiánya azt jelenti, hogy a város lakói nem jutnak hozzá az információkhoz arról, ami történik a közösségükben: rablássorozat, új álláslehetőségek, iskolakezdési rendezvény, ahol ingyenes hátizsákokat osztanak. A helyi hírek fogyasztása szorosan összefügg a közösséghez való kötődés érzésével. Azok, akik helyi híreket olvasnak, nagyobb valószínűséggel mennek el szavazni a választásokon. A helyi hírek pedig ellenszerei lehetnek az amerikai közösségeket felkavaró polarizációnak. Azokban a megyékben, ahol erősebb helyi újságok működnek, a választók kevésbé hajlamosak kizárólag a politikai párt alapján szavazni, és nagyobb valószínűséggel tekintenek a kérdésekre pártfüggetlen szemszögből.
„Az emberek azért veszik meg az újságot, hogy megtudják az igazságot – mondja a régi tulajdonos, Kathy Mudd. – Remélem, hogy ez ma is így van.”
Amerikában ezt még sokan hiszik és vallják. Kelet-Európában ezt már csak néhányan valljuk.
