Értetlenül figyelem az új magyar krimik divatját: a legtöbbet túlbonyolítottnak érzem, okoskodónak és humortalannak. A rózsa neve is bonyolult, de az az érzésem, ahhoz Eco erudíciója kell. Mindenféle átlátszó trükkök nem helyettesíthetik az ő eredetiségét.
Mindenki tudja, mekkora író volt Rejtő, és gyerekkoromban a Hód-történeteket is szerettem, sőt, Berkesi András egyik szereplője is belém ragadt, mert lábáztatás közben tudott a legjobban gondolkodni, és ezt mélyen átéreztem. Mindazonáltal a „tiszta krimit”, amelyik nem poénok sokasága és nem a kapitalisták pere, Bakcsi György Válasszon gyilkost magának! című könyvében találtam meg: az a bámulatos és kuszaságában áttekinthető cselekmény a mai napig elérhetetlen eszményem maradt. Élmény volt még számomra a Fábián Marcell-sorozat: Hász Róbert kötetei megmentettek a mai krimi sivárságától.
Míg most végre felfedeztem egy írót, aki tudálékoskodások és „vigyázat, csalok!” nélkül is remek krimiket ír – legalábbis gondolom, egyelőre ugyanis csak az egyiket olvastam. Szlavicsek Juditról van szó, és a Hullámsír című regényről, amely fordulatos és hiteles, jó alakokkal és kanyarokkal szolgál. A könyv a Balaton mellett játszódik, aminthogy Szlavicseknek egész sorozata van a Balatonról. A lassan kiszáradó, egyre inkább magánkézbe kerülő „magyar tenger” ezekben a kötetekben remélhetőleg még sokáig fennmarad.
„Az első kórustáboros részt szinte a könyv legelején megkapjuk, ami előrevetíti, hogy a gyilkosság indítéka valahol a régmúltban gyökerezik. De a nyomozásban ez a szál csak a történet felénél merül fel. Így az addigi, az áldozat jelenkori kapcsolataira koncentráló nyomozás kicsit kevésbé izgalmas, az olvasó könnyen sejtheti, hogy a rendőrség eleinte tévúton jár.” – írja a kortarskrimi.hu szerzője, de hát a rendőrség folyton tévúton jár, már Sherlock Holmes vagy Poirot esetében is, úgyhogy a magam részéről ezt inkább krimipanelnek, mint hibának érzem.
A lényeg azonban az, hogy Szlavicsek Judit kihúzott engem a pácból – engem, aki nyilván nem ismerek mindent, de tendenciákat érzékelek azért. Alig várom, hogy a többi Balaton-szeletét is megvegyem.
