Sosem volt olyan könnyű párt találni, mint manapság. Még ki sem kell mozdulni otthonról. Csak regisztrálni kell egy társkereső oldalra. Hamarosan a Mesterséges Intelligencia fog párkapcsolati tanácsot adni a fiataloknak. A társadalmi normák is rendkívül megengedőek. Ma minden megkötés nélkül összeköltözhetnek, próbaházasságot élhetnek fiúk és lányok. Nem botránkoznak meg már a nagymamák sem, ha az unokák több partnert is kipróbálnak. Ám hiába a szabados társadalmi normák, hiába a népszerű közösségi társkeresők, a fiatalok között egyre több a szingli. A fiatal nők és férfiak talán sosem voltak olyan bizalmatlanok egymás iránt, mint korukban. Elemzők az internetet okolják ezért.
„Az állandóan az interneten lógó fiatalok veszélyesen torz képet alakítanak ki a másik nem tagjairól” – véli Georgina Mumford szociológus.
Kutatások szerint a Z-generáció fiataljainak súlyos problémákat okoz a normális párkapcsolat kialakítása. A Z generáció tagjai vágynak a tartós kapcsolatra és a házasságra, mégsem tudnak elköteleződni. Igaz, hogy a könnyed kapcsolatok terén sem állnak sokkal jobban. A Z-generáció körében recesszióba került a szex. A fejlett országok fiataljai később kezdenek el nemi életet élni, kevesebb partnerük van, és összességében is kevesebbet szexelnek, mint korábban. Hiába a szabados kultúra és a népszerű randiappok, egyre több a kényszerszingli.
A jelenség hátterében az általános bizalomhiány állhat. Egy friss felmérés szerint a fiatal nők 62 százaléka félelmetesnek tartja nemzedékének férfitagjait. Mumford szerint ezt nem lehet pusztán a nőkkel szembeni erőszak gyakoriságával magyarázni. Más kutatásokból tudjuk, hogy az egész nap az interneten lógó fiatal fiúk körében pedig terjed a nőgyűlölet.
A káros nemi sztereotípiák erősödésének okaként Mumford az internetet jelöli meg. Utal rá, hogy a MeToo mozgalom egybemosta a nemkívánatos szexuális közeledés különböző formáit. A közösségi oldalakon és videómegosztókon a népszerű tartalmak azt sugallják, hogy a nőkkel szembeni erőszak általános, a férfiak többsége potenciális zaklató, a nők pedig kiszolgáltatottak. Ez a nőket gyanakvóbbá, a férfiakat óvatosabbá és visszahúzódóbbá – vagy egyenesen nőgyűlölővé – tette.
A társkeresés egyre inkább online zajlik, így a fiatalok, különösen a nők vagyoni helyzet és végzettség alapján is egyre válogatósabbak. Sőt, a politikai hovatartozás is egyre fontosabb a partnerválasztásban. A fiatal fiúk fele már közeledni sem mer, attól félve, hogy kikosarazzák és nevetségessé teszi magát.
Mumford szerint a megoldás az lehetne, ha a fiatalok kevesebb időt töltenének online, és személyesen próbálnának találkozni. A személyes találkozások során ugyanis az előzetes elvárások és sztereotípiák könnyebben veszítik el a jelentőségüket.
A fordulatra azonban kevés az esély. Friss kutatások szerint az internethasználat visszafordíthatatlan változásokat indított el. Az interneten felnövő, egyre bezárkózóbb és antiszociális fiatalok aligha lesznek hajlandók elhagyni kényelmes online vackaikat, még egy szemérmesen elcsattant csókért is.
Azok, akik az emberi kapcsolatok nagyszerűségéről szóltak lassan a cancel culture szemétdombján végzik. Karinthy figyelmeztetése, hogy hogyan is érthetné meg a férfi és a nő egymást, amikor mindkettő mást akar: a férfi nőt, a nő férfit nem mosolyt csal az arcokra, hanem megvetést a „hímsoviniszta, macsó” szerző iránt.