Az egyházfő megválasztását jelző fehér füst csütörtökön este, röviddel hat óra után szállt fel a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből. A Szent Péter téren a világ minden tájáról összegyűlt több tízezer hívő tapssal, örömkiáltásokkal, a pápa éltetésével juttatta kifejezésre örömét.
Az új pápa XIV. Leó néven fog uralkodni. A 69 éves Prevost az első amerikai pápa a katolikus egyház történetében. Chicagóban született 1955. szeptember 14-én, francia és spanyol felmenőkkel is rendelkezik.
Ágoston-rendi szerzetes, közel két évtizedet töltött Peruban misszionáriusként, majd püspökként. Emiatt Latin-Amerikából származó bíborosnak is tartják – írja a BBC. Amúgy a Vatikán nem simán amerikaiként, hanem az amerikai kontinesről („the Americas”) származóként írta le.
Elemzők szerint várhatóan folytatja az előző, argentin pápa reformjait. A Szent Péter bazilika erkélyéről elmondott első nyilvános beszédében jelezte, hogy osztja Ferenc pápa azon meggyőződését, hogy az egyház a hívőkkel folytatott konzultációra épül. „Szinódális egyház szeretnénk lenni, amely folyamatosan keresi a békét, szeretetet, közelséget, különösen a szenvedők felé” – fogalmazott.
Megválasztása után percekkel az internetet elárasztotta Leó pápa egy tavalyi posztja, amelyben az amerikai alelnök migrációval kapcsolatos kijelentéseit bírálta. „J. D. Vance téved: Jézus nem kéri tőlünk, hogy rangsoroljuk a mások iránti szeretetünket” – olvasható az új pápa X-bejegyzésében.
Egyes vélemények szerint az új pápa elődjénél kevésbé lesz nyitott a melegjogokat illetően, miközben határozottan támogatja a nők szerepének növelését az egyházban.
Nagyon határozottan álláspontja van viszont a klímaváltozás kérdésében. „Itt az ideje, hogy a szavakat tettek váltsák fel” – fogalmazott az éghajlatváltozás kapcsán tavaly az akkori Prevost kardinális, aki ezen a téren szintén összeütközésbe kerülhet szülőhazája kormányzatával. Trump elnök tudniillik tagadja az emberi tevékenység által kiváltott globális felmelegedést.
Első megnyilatkozása alapján sejthető, hogy Leó pápa kerülni fogja az elődjére jellemző spontán nyilatkozatokat. Háromszor is beszélt „hídépítésről”, és olyan egyházfőként mutatkozott be, aki a társadalmi igazságosság és a nemzetközi szolidaritás hangjaként fog megnyilvánulni.
Ezzel kapcsolatban egyes elemzők kiemelik, hogy Ferenc pápa tizenkét “rázós” éve után a bíborosi kollégium szemlátomást olyan utódot keresett, aki a Ferenc pápa által jelzett irányba akar haladni, „de kevesebb kitérővel és botlással”.