Ma van a házasság hetének szerelmi házasság napja. Igaz, hivatalosan szabad házasság napjának hívják, mert ezidáig nem volt ildomos a házasságról, a családról jókat mondani az Európai Unióban, ahol a családot valamiféle meghaladott, retrográd, elnyomó intézménynek próbálták beállítani a woke kultúra hívei.
Néhány éve fogalmazták meg a woke ideológusai, hogy a házasság a magány előszobája, s csupán a tőkés társadalmi rendszer kitalációja, hogy ha már a férj és feleség támogatják egymást, nincs is szükségük más társadalmi segélyre, hogy fenntartsák életüket.
A woke inga azonban visszapendült, s szociológusok már tavaly ősszel leírták dilemmájukat, hogy vajon miért lett népszerű újra a házasság a lakosság körében. Jó, azt még értik, hogy a jobboldali szavazók miért támogatják a házasság intézményét – írták esszéikben a társadalomtudósok –, de mi történt a baloldali választókkal, akik szerint is jó dolog a házasság, s boldogabb, aki családban él. „Miért lett hirtelen mindenki házasságpárti?” – kérdezte Rebecca Traister a New York magazin Cut életmód-mellékletében. Elborzadt attól, hogy a szociálisan érzékeny liberálisok szerint is a családban élők boldogabbak és tehetősebbek, mint a szinglik, a gyerekeik pedig jobban teljesítenek az iskolában. Sam Peltzman közgazdász frissen publikált kutatásából kiderült az is, hogy a házasság sokkal jobb indikátora az elégedettségnek, mint a vagyoni helyzet, az iskolázottság vagy bármilyen más mutató.
Nem hiszem, hogy az 1997 óta minden évben megtartott házasság hete rendezvénysorozat győzött volna meg sokakat arról, hogy a woke szemlélet hamis, s a család évezredek óta ma is a társadalmat felépítő legkisebb, és általában a legjobban működő közösség. Sokkal inkább a tapasztalat változtatta meg a többség véleményét a család szerepéről és hasznáról. No meg a családi szeretet hiánya miatt érzett tapasztalat. (Legyünk azért igazságosak: a Richard és Maria Kane fejéből kipattant házasság hete nem felesleges, évről évre, újra meg újra rávilágít a házasság értékeire és fontosságára.)
A woke kínálta magányoldó magyarázat helyett, miszerint aki családos az a legmagányosabb, korunk legelidegenettebb nemzedéke, a 2000 tájékán született fiatalok érdeklődéssel fordulnak a házasság intézménye felé. A felnőni nem tudó nemzedék egyedülálló fiataljainak 70 százaléka szeretne megházasodni, és a Z-generáció tagjainak mindössze 8 százaléka tartja idejétmúltnak a házasság intézményét.
Szabó Sándor kárpátaljai kollégám írt jegyzetet a Kárpáti Igaz Szó hasábjain az ukrajnai gyerekek családvágyáról egy nemrég készített felmérés okán. Ukrajnai gyermekeket kértek arra, hogy nevezzék meg a 2024-es év szavát. A gyerekek a család szót tették az első helyre. A nem reprezentatív felmérésben, amelyet egy gyermek- és családpszichológus végzett, 1650, 6 és 14 év közötti fiatalt kérdeztek erről. A második legnépszerűbb szó az anya volt. A háború szó nem került be a legnépszerűbb szavak közé.
„A gyerekek és a fiatalok választása arra is utal, hogy nehéz, kilátástalan helyzetben semmire sincs annyira szükségünk, mint egy szerető családra” – írja Szabó Sándor.
A szerelmi házasság napján örüljünk annak, amit legtöbbünknek nyújtott a szerelem: örüljünk a családunknak. Öleljük meg házastársunkat és mondjuk el bátran gyermekeinknek mennyire szeretjük őket. Mert a jövő alapanyaga a szeretet.